S.Ö.R.-ben az igazság!

Nálunk ez adottságból jött – hiszen sosincs pénzünk egy-egy új darabra, mindig ötletből kell kitalálni, de utólag nem bánjuk meg. És az előadások számából kiderül, hogy ilyesfajta színházra nagy igény van.

KE:

Mennyire volt az elején nyitott, befogadó, közreműködő a S.Ö.R. közönsége, és mi változott azóta? Változott-e a színészek, színpad – közönség, nézőtér viszonya?

KMP:

Alapvetően a nézők összetétele nem változott. Nagyon furcsa, hogy a S.Ö.R.-t a 70 körüliek is élvezik: végignevetik, végigtapsolják, míg a 25 évesek néha megsértődnek rajta, nem értik. Vagy azt mondják: ez túl merész.

Azt hiszem, hogy a S.Ö.R. rendeltetése változott meg: ’94-ben elég szokatlan volt a szabad dramaturgia, a sok improvizáció – ma már nem az. Hihetetlenül szeretik az emberek – szerintem szinte bármennyit tudnánk belőle játszani.

KE:

Hogy van benne a S.Ö.R.-ben Shakespeare? Értem, hogy Shakespeare Összes Rövidítve, de nem komplett művekről beszélünk.

KMP:

Igen, mi ezt elég ravaszul találtuk ki. Az eredeti amerikainál sokkal inkább a három színész karakterére húztuk a figurákat, és szerintem pont ettől sikeres.

Nálunk nagyobbak az elvárások, mint Amerikában. A humorküszöbünk magasabb, és másfajta humort szeretünk. Itthon hozzászoktunk a nagy nevettetőkhöz, az igényes humorhoz. A S.Ö.R. alapanyaga tele volt amerikai – sokszor sekélyes – poénokkal. Én ezeket átírtam. Belekerültek a videó bejátszások, és beletettük mindhármunk saját képére formált, személyes Shakespeare-jét. Három huszadik századi színészpalánta megpróbálja lefordítani, mire gondolhatott Shakespeare – hol kedvesen, hol komolyan – ennyi.

Én mindenestül szeretem Shakespeare-t. Ennyi zseniális darabot soha senki nem írt, most már nehéz is lenne. Briliáns rálátás, egyszerűség, költészet, soha el nem évülő aktualitás, szójátékok, leleményes fordulatok – számomra a csúcs – műfajtól függetlenül.

KE:

Megkönnyítette, illetve miben nehezítette, hogy a S.Ö.R.-t te fordítottad?