S.Ö.R.-ben az igazság!
15 év alatt soha nem kellett kétségbeesnünk, nézőket toboroznunk. Az improvizációk azért kerülnek be, mert szeretnénk frissen tartani az előadást, de reklám erejük nincs. Hihetetlen küldetést sem érzünk, hogy a színpadról mondjuk meg, hogyan lehetne jobbá tenni Magyarországot. Az egyik ötlet adja a másikat. Szerencsések vagyunk, bőven van mire reflektálni – ebben az országban mindig történik valami.
KMP:
Inkább csak könnyítette. Amikor még a fordítás felett kotlottam, már akkor színészekben gondolkodtam, és igyekeztem mondhatóra írni. Amit színészként egy kész szövegkönyvvel javaslok, hogy inkább így mondjuk, vagy úgy, azt fordítóként már bele tudtam építeni. Ilyen szempontból könnyebb volt a dolgom.
KE:
Hogyan alakult a darab élete? Nem lett időközben nyűg? Mi benne még az öröm?
KMP:
A legjobb előadást is lehet unni egy idő után. A S.Ö.R.-t szerintem alapvetően azért nem unjuk, mert vannak benne improvizációs lukak. Ha valakin azt látjuk, hogy egy picit fásultabb, akkor bedobunk valami újat, ami rögtön felkavarja az állóvizet. Ha késik egy néző, van rá egy passzusunk, de nemrég beépítettünk egy celebes részt is. Valami mindig van, amitől nem unjuk. Nagyon nagy érzés, amikor látod azokat a csillogó szemeket a nézőtéren.
A mai napig egy mánia van a darab körül. Nem lehet rá jegyet kapni, a nézők megvárnak bennünket a színészbejárónál, szóval valami olyan megható szeretet lengi körül a S.Ö.R.-t, amiért eleve nem lehet félvállról csinálni. Bár, szerintem semmit sem lehet. Ami elfásult, azt abba kell hagyni.
KE:
Szerinted a nézők miért szeretik? Ennyire hiányzik az improvizatív, friss, új hang?
KMP:
Ez csak az egyik része. A másik, ahogy Shakespeare-rel bánunk. Mindenki eljátszott azzal diákkorában, hogy egy komoly írást hogyan lehetne kifigurázni, hogyan nézne ki ma. Ezeket az álmokat, vagy megvalósította a S.Ö.R., vagy a meg nem valósított torzításokat nyújtja. Ettől élvezik a középiskolások. Beülnek, azt gondolják, na már megint valami kötelező, és aztán végignevetik az egészet. Könnyeden kapják az információt.
KE:
Milyen a S.Ö.R.-t a Centrál Színházban játszani? Mit ad hozzá a tér?
KMP:
Nagyon szeretem a Centrál Színház kis színpadát, ideális színházi tér. A görög színházhoz hasonlatos: félköríves, hosszú sorai vannak, így kevés sorba fér be sok – 180 – néző, viszont még az utolsó sor is közel van a színpadhoz. Én nagyon szeretem az olyan teret, ahol közel van a néző – érzi a játék lüktetését. Nagyon közvetlen, igazi játékmódot lehet alkalmazni.
Hozzászólás zárolva.