Se veled, se nélküled nem megy!

Ha az együttlétek csak az ágyban eltöltött kellemes órákra szorítkoznak, a kapcsolat kezdettől fogva ingatag alapokon áll. Ha a partnereknek nincs semmilyen közös tevékenységük, érdeklődési körük, vagy nincs egyetlen terep sem, ahol együtt szeretnének lenni, akkor a kapcsolatnak nincs túl hosszú jövője.

Szakemberek segítségét is kérhetik a kapcsolatukban mélypontra került párok. De egy pár két emberből áll, ezért a kapcsolatot csak közös akarattal lehet megmenteni. Természetesen segíteni csak azon lehet, aki tudatosan akar változtatni, és felismeri, hogy erre egyedül nem képes.

A párterapeuták mindig azt ajánlják, hogy a nagyobb veszekedések elkerülése érdekében minél előbb beszéljétek meg, hogy min akartok változtatni a kapcsolatotokban.

Legyen ez a mottó: beszéljünk meg mindent!

Egy konfliktust felismerni és megoldani, vagy legalábbis a nagyobb drámát elkerülni, nehéz feladat. Mégis, ha a párod viselkedésében kivetnivalót találsz, szóvá kell tenned. Más út nem létezik. Különben a közös életetek kényszerkapcsolattá alakul, amelyikben csak az időjárásról vagy a bulvárlapok pletykáiról esik szó, egyébként pedig mindenkinek megvan a maga élete, sőt, néha a külön lakása is.

Még mindig jobb kibeszélni a kezdődő problémákat, mint az elmérgesedett helyzetben, a veszekedés hevében vaskos sértéseket vágni egymás fejéhez.

Lehet, hogy ilyenkor már késő megkérdezni önmagadtól, miért is nem beszéltetek már korábban erről?

Mert a beszélgetést nem helyettesíthetik azok a kirohanások, amelyek a kipucolatlan cipővel kezdődnek, a neveletlen gyerekekkel és a kibírhatatlan anyóssal végződnek. Legalább ennyire értelmetlenek az általánosítások is, az olyan mondatok, mint: "Én mindig csak gürcölök, te soha nem csinálsz semmit!" Nincs értelme így szemrehányást tenni. A partnered ezek után segíteni nem, de duzzogni garantáltan fog. Magatartásának megváltozásához az kell, hogy ő is elismerje annak szükségességét, de legalábbis tegyen úgy (elsőre ennyi is elég).

A varázsszó a szerepcsere.