Sokan nem értik Demcsák Zsuzsát, miért tűrte a családon belüli erőszakot?
„Mindent értek, csak egy dolgot nem: a nyolc évet!” Demcsák Zsuzsa szüleinek – a neves tévés gyalázásának megszüntetésére felhívó – közleményét kommentálták sokan így. Tényleg, miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot hosszú éveken át? Jelentős szakirodalom és nagyon sok személyes példa igazolja, hogy a bántalmazott nők egyforma okok miatt hallgatnak, tűrnek.
„Demcsák Zsuzsa ugyanúgy a bántalmazott nők között van, mint sokunk ebben az országban. … Aki nem élt még bántalmazó házasságban, annak elképzelése sincs róla, hogy miért nem mer a nő azonnal beszélni a megtörtént borzalmakról. Mindenekelőtt a gyermekeit félti, nem önmagát. Ha nem lennének gyermekei, már rég elhagyta volna ezt a férfit. De a gyermekek miatt kellett esélyt adnia annak, hogy családban, az édesapjukkal nőjenek fel” – írta Demcsák Zsuzsa szülei közleményéhez hozzászólásában Rimóczi Eszter.
A gyermekek féltése az első a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület honlapján szereplő listán, amely a leggyakoribb okokat sorolja fel, hogy miért is nem lépnek ki a nők egy erőszakos kapcsolatból.
Íme:
● a gyerekek
● a házastársi eskü
● szerelem
● a valóság letagadása
● szégyenérzet
● bűntudat
● az önbecsülés hiánya
● félelem
● beletörődés
● felelősségérzet vagy társadalmi nyomás
● anyagi biztonság vagy gazdasági függés
● érzelmi zsarolás.
Az okok mellett a bántalmazott nők gondolkodásmódját érzékletesen bemutató mondatok is szerepelnek, például, hogy „egy erőszakos apa is jobb a semminél”, vagy hogy „amikor nem durva, boldog vagyok”. A bántalmazott nők kétségbeesett lelkiállapotát tükrözik azok a gondolatok is, hogy „nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem” vagy „biztosan én tehetek róla, valamit nem csinálok jól”. Ilyen körülmények között pedig a gyerekek vagy az anya életének kioltásával, illetve az öngyilkossággal való fenyegetőzés is lebénítja a félelem légkörében élő, azt szinte már természetesnek látó nőt.
„Ismerős az a helyzet valakinek, hogy évtizedekig minden héten elhisszük, hogy holnaptól másképp lesz!?” –ez a mondat – mama60 hozzászólása – igazán mindenki számára érthetően fogalmazza meg ezt a szörnyű és bizonytalan lelkiállapotot. És még bántalmazás sem kell hozzá, csak szeretet, szerelem, hogy egy nő valóban elhiggye, amit a párja mond.
Demcsák Zsuzsa édesanyja, reagálva Rimóczi Eszter bejegyzésére, ezt írja: „Alkalmam volt az üggyel kapcsolatos összes kommentet elolvasni, s a kételkedők szinte mindegyike pont azt nem érti, hogyan maradhatott Zsuzsa egy ilyen férfi mellett, miért küldte a külvilág felé is a reményét, hogy házasságuk megjavul, hogy minden rendben van. Szakemberek jól ismerik a bántalmazott nők viselkedésének okait, a kiszolgáltatottság, félelem és függőség kialakulásának miértjeit, s azt, hogy miért olyan nehéz kiszakadni, hátat fordítani, még ha el is határozzák. Mert a feleséget verő, agresszív férfiak nem könnyen engedik ki a kezük közül az áldozatukat. Mivel Zsuzsa édesanyja vagyok, végig éltem a folyamat minden elemét, s tudom, hogy az elszakadás elhatározásától a végleges megvalósulásáig milyen nehéz az út. Mindig reménykedett, mert a férje ígérte, hogy még egyszer nem történik meg, hogy tényleg más lesz, hogy szereti őt és a gyerekeket, s megvalósul az a családi modell, amiben szerette volna a gyermekeit felnevelni.”
Magyarországon évente mintegy 400 ezer nő és a hozzájuk tartozó gyermekek, hozzávetőleg egymillióan szenvednek el valamilyen családon belül bántalmazást. Párkapcsolaton belüli erőszak következtében pedig évente 70–100 nő hal meg.
Hozzászólás zárolva.