Női karrier az építőiparban
„Sokszor megkaptam már, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye”
Az építőiparban nem igen találni nőket, én mégis rábukkantam egy talpraesett női kivitelezőre, pedig nem is kerestem. És ha már a véletlen így hozta, hát jól ki is kérdeztem arról, hogyan csöppent bele ebbe a férfiak uralta világba. Ismerjétek meg ti is Dunai Anettet, a Femhome cég megálmodóját és tulajdonosát.
Azt hiszem, minden nőtársam járt már pórul, ha valamilyen szakemberre volt szüksége, engem például már többször átvertek, becsaptak a lakásom felújítása során. És igen, még azt is éreztették velem, hogy én csak egy hozzá nem értő nő vagyok. Ha akkor ismertem volna Anettet, biztosan hozzá fordulok. Őt viszont nehéz utolérni, mert rengeteg a munkája, ám amikor végre sikerül beszélnünk olyan természetes módon csevegünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Mint mondja a közvetlensége, a kedvessége és a nyitottsága az egyik titkos fegyvere.
-
Nem gyakran találkozni női kivitelezővel, hogyan kerültél ebbe a férfiasnak tartott szakmába?
- Igen, sokan mondják, hogy fehér hollónak számítok az építőiparban, kevés nő foglalkozik ilyen mélységben kivitelezéssel, lakásfelújítással. A szakmaválasztásom főként a családomnak köszönhetem, hiszen édesapám is tervező és kivitelező volt, nagyapám pedig kőművesként dolgozott világ életében, így már 15 évesen is pontosan tudtam, hogy mivel akarok majd foglalkozni. Kecskeméten épp akkoriban indult egy új képzés, egy öt éves építőipari technikum és szinte egyértelmű volt, hogy akkor ott folytatom a tanulmányaim. Majd egy kis kitérő, a főiskola elvégzés után máris az építőiparban találtam magam. Persze a kezdetekkor egyértelműen kakkuktojásnak tartottak, de annyira szeretem, amit csinálok, hogy még ez sem tudott eltántorítani.
-
Nőként nehezebb vagy könnyebb érvényesülnöd a szakterületeden?
- Bizonyos szempontokból egyértelműen nehezebb, mert azért ebben a szakmában a férfiak vannak többségben, és a „régi öregeknek”, de gyakran még a fiatalabbaknak is, eléggé sajátságos a hozzáállása a nőkhöz. Rengetegszer megkaptam már, hogy a nőnek a tűzhely mellett a helye. De szerencsére nagy változásban van a világ, és egyre kevésbé néznek rám becsmérlően. Ugyanakkor van előnye is annak, hogy nő vagyok, hiszen jórészt férfiakkal dolgozom együtt, – bár hála az égnek egyre több mostanában a női mesterember is- de a pozitív kommunikációmnak és szaktudásomnak köszönhetően jól szót értek bárkivel. A szakik például nagyon hálásak tudnak lenni, mikor megdicsérem őket.
-
Tavaly a járvány idején indítottad el saját vállalkozásod, mennyire nehezítette ez meg a dolgod?
- Az első karantén alatti időszak alatt volt rá időm, hogy megfelelően felkészüljek a saját cégem elindításához. De nehezen indultak be a dolgok, mert nem igen érintkeztek egymással az emberek, ez pedig nem jelent előnyt mondjuk egy felújítás felmérésekor. Aztán szerencsére beindult a munka. Meglepő, de a pandémia idején rengetegen döntöttek úgy, hogy megcsináltatják azt, amire eddig nem volt idejük, energiájuk. Vagyis a nagy leállás nekem tulajdonképpen több munkát eredményezett. A lakásfelújítási támogatás bevezetése óta, pedig még több lett a megrendelő.
-
Mivel a céged találóan a Femhome nevet kapta, így gondolom többnyire a klienseid is hölgyek…
- A szakmában eltöltött 20 év tapasztalatai alapján elsősorban a hölgyeket céloztam meg. Ők azok, akiknek segíteni akarok abban, hogy a felújítás után az „álomotthonukban” éljenek és az egész addig vezető folyamatra ne rémálomként gondoljanak vissza. Szeretek nőknek, nőkkel dolgozni, mert pontosan tudják, mit is akarnak, és egy nyelvet beszélünk. A megvalósításban az egyeztetések után abszolút szabad kezet kapok tőlük, megbíznak bennem ez pedig az én munkám is megkönnyíti. És nem utolsó sorban, nagyon jó segíteni ezt a folyamatot, folyamatosan együtt ötletelve, amiért a hölgyek nagyon örülnek nekem, hálásak azért, hogy a lakásfelújítással járó terheket leveszem a vállukról.
-
Úgy tudom nem áll távol tőled a kétkezi munka sem, a saját lakásodban szinte minden munkát te végeztél el.
- Ez a szenvedély akkor kezdődött, amikor a technikumban falazni, vakolni és burkolni tanultam. Bár akkoriban 45 kiló voltam, mégsem esett nehezemre ez a fajta munka, sőt kifejezetten élveztem. Aztán amikor megvettük az első saját ingatlanunkat, a környéken nem találtunk rendes szakikat. Azt gondoltam, jó ez nekem is menni fog és neki láttunk. Sajnos nem nagyon van fotóm erről a projektről, de büszke vagyok rá, hogy férfiakat megszégyenítő minőségben gletteltem, festettem, és leburkoltam az összes felületet.
-
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.