Szakított a szeretőjével és velem akar maradni. Mit tegyek?

Azonnal gyanakodni kezdtem és kérdőre vontam, de ő minden alkalommal kinevetett és azt mondta: ’Micsoda butaságokat képzelsz be magadnak?’ Azután a telefonját is elkezdte rejtegetni előlem. Ez biztos jel volt a számomra, hogy valaki másnál keres örömöt. Végül aztán a múlt héten egyik este hazajött és azt mondta: ’Igazad van. Egy másik nő van a dologban, azt hiszem, belezúgtam.’ Azonnal kirúgtam, majd vissza kellett vonnom a döntésemet, mert nem volt hova mennie (amikor a szülei megtudták a dolgot, nem engedték, hogy ott aludjon). Azóta a kanapén alszik. Tegnap azt mondta, hogy szakított a szeretőjével és velem akar maradni. Mit tegyek?”

Ilyen és hasonló beszámolókkal vannak tele az internetes fórumok. Sokan élik át a társas életnek ezt a tragédiáját, és nem tudják, mit tegyenek. A tendencia pedig növekvő haladási irányt mutat. Nyugat-európai felmérések szerint minden második férfi és nő legalább egyszer megcsalta már a párját. Ráadásul a média „Próbáltad már hármasban?”, „Egyéjszakás kaland” és hasonló jelmondatai sem tesznek jót a házassági morálnak.

Ki a hibás?

Talán ez az első nagy kérdés, amikor valaki szembesül a lesújtó hírrel. És valóban: a kérdés nem teljesen alaptalan. Ugyanis ahogy egy jó házasság két ember közös munkájának az eredménye, úgy egy félresiklott, zátonyra futott házasság is két ember közös munkáján múlik. Még erősebben kisarkítva azt mondhatnám, hogy akit otthon tejszínhabos gyümölcstortával várnak, az nem megy a szomszédba száraz kifliért kuncsorogni. Az élet azonban nem mindig ilyen egyszerű. Előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor a „vétlen fél” tényleg vétlen. Olykor hallani lehet olyan esetekről is, amikor előre nem tervezett módon, pillanatnyi elgyengülésből, vagy néhány pohár ital hatására a dolog „egyszerűen megtörtént”. Ez persze nem csökkenti a dolog súlyát, mert egy felnőtt ember minden helyzetben felelős kell, hogy legyen a tetteiért. Ugyanakkor felmenti a másik felet az önvád nyomása alól.