Szamarkand, a kék város ébredése a modern időkben

A középső épület udvarán hatalmas türkizkék kupola koronázta meg a nagy mecsetet. Mikor beléptünk, szinte belevakultunk a csillogó aranyozású falak és kupola látványába. Arra gondoltam, mily nagy szerencse, hogy ezt meg tudták őrizni a kommunizmus alatt.

A zarándokok kedvenc helye

Következő állomásunk a Gur Emír mauzóleum volt, ahová sokan zarándokolnak el az ország más vidékeiről is. Itt van eltemetve Timur Lenk, aki mindent megtett azért, hogy ez a világ egyik legcsodálatosabb síremléke legyen. A kék és arany színű csempéket geometrikus és növényi minták borítják. A kék a gyász színe volt akkoriban. A jurtát szimbolizáló kupola arannyal van befedve. Az arany érdekes módon szintén a mongol gyökerekre utal, miután a mongolok hódításaik során igencsak megkedvelték az arannyal átszőtt selymeket.
Ahogy csodáltuk a mesterien díszített kupolát, felfigyeltünk a lefelé lógó sztalaktitokra. Megkérdeztük az idegenvezetőnket, hogyan bírja el a dóm ezt a súlyt. Elámultunk válaszán: könnyedén, mivel ezek papírmaséból készültek, pontosan a súly miatt. Közben figyeltük az embereket is. Sokan látogattak ide, hogy leróják tiszteletüket a nagy uralkodó és családja előtt.

Így néznek ki a helyiek

Már itt is feltűnt nekünk, hogy a férfiak modern öltönyt, de tradicionális kalpagot viselnek Szamarkand városában. A hölgyek közül viszont nagyon sokan bő, hosszú tunikát és nagy, buggyos nadrágot hordtak élénk színekben, virágos mintákkal. Fejüket színes kendő takarta. De a legkülönlegesebb a mosolyuk volt. Szinte nem volt olyan ember, fiatal, öreg, nő vagy férfi, akinek ne lett volna legalább két arannyal bevont foga. Végtelen kedvesen mosolyogtak ránk, kivillantva ezt a becses díszt. Amúgy mindenhol ritka barátságosak voltak az emberek. Szívesen válaszoltak kérdéseinkre, hagyták, hogy lefényképezzük őket, cserébe ők is lefényképeztek minket családjukkal együtt.