„Szégyelld magad! Ilyet a nagyfiúk már nem csinálhatnak…!”
Amikor megtörténik, a legtöbben szégyenkeznek és igyekeznek elfelejteni az esetet. Pedig ha a gyermek még iskolás korban is rendszeresen bepisil, akkor nem kerülhető el, hogy komolyan vegyük a problémát. Mit tegyünk, ha felüti fejét az „enuresis” nevű betegség a családban?
Az enuretikus-gyanús gyermekeknél:
– Megnézik a bevitt-ürített folyadék mennyiségét – (2×24 óra)
– Hány alkalommal, mennyit iszik- mennyit ürít? – (ml)
– 2-3x reggeli (12 óra szomjazás) utáni vizelet fajsúly
– rutin vizeletvizsgálat
Az egy éjszaka több vizeletet termelő, ill. a vizelet mennyiségét bekoncentrálni nem tudó gyermekeknél például indokolt lehet a hormonterápia. Akiknél a hólyagkapacitással, hólyagfunkcióval van probléma, szintén gyógyszeres kezelést javasolnak, de bizonyos esetekben hólyagtornát is .
Idősebb korban (8-12 éves korban) érdemes kórházi felvétellel végezni a kivizsgálást, kikapcsolva a gyermeket megszokott környezetéből. Itt több szakember együttes munkája segíti a probléma megszüntetését (gyermekgyógyász, nephrológus, urológus, psychológus, pedagógus, gyógytornász).
Fontos, hogy a vizsgálatot követően életmódbeli tanácsokkal is ellátják a szülőket, így otthon is segítséget kaphatnak.
Mi lehet a szülők feladata?
– az esti folyadékbevitel korlátozása
– a pelenka levétele
– a sikeres napok regisztrálása (csillagokkal, rajzokkal)
– dicséret, ha a gyermek száraz marad, stb.
Az, hogy a szülők interneten is egyre gyakrabban tájékozódnik és észrevehetően megnőtt az enuresis-szakrendelés forgalma, – is mutatják a probléma valós létét.
„Általában szakrendelésre már úgy jönnek, hogy végrehajtottak néhány, szakasszisztens által javasolt feladatot (folyadékforgalmi lapok, enuresis-napló).Í gy a személyes találkozás, beszélgetés, ill. vizsgálat után sokszor sikeres terápia állítható be. 1-2 hét múlva pedig boldogan jeleznek vissza a pozitív eredményről.” – állítják a szakemberek.
Persze vannak komplikáltabb esetek is, főleg mikor nem szervi eredetű az ágybavizelés. Ilyenkor hosszú próbálkozás, kitartó, gyakran nehéz munka (például psychoterápia) vezethet csak eredményre.
Ám a kitartó és hosszú együttműködést igénylő kezelés meghozza gyümölcsét. Érdemes komolyan venni, ha gyermekünk szokatlan, rendellenes dolgokat művel… Nem feltétlenül ő a hibás, sőt…
Hozzászólás zárolva.