Szép vagyok, egyedülálló, és gazdag
A szomszéd vénlányt, esetleg agglegénynél is megesett, hogy szájukra vették a falubeliek, de különösebben nem foglalkoztak velük. Ma viszont már senki nem beszél róluk pletykaszinten, teljesen új helyet foglalnak el a társadalomban. Ők lettek a szinglik.
Viszont nem minden lány karrierista, mégis egyre több fiatal lánytól hallhatjuk, hogy nem köti le magát egy partner mellé, mert élni szeretne, és a férfiaknak imponál egy vagány, egyedülálló nő.
Régen nagy szerepük volt az erkölcsi normáknak, amelyeket, mind a férfiak mind a nők szem előtt tartottak. A nőnek becsülete volt, a házaséletnek szinte misztikuma. Akkoriban az esküvő mérföldkőnek számított, hiszen a szerelmesek utána lehettek egymáséi. Ma egészen más a helyzet, ha egy nő rövid időn belül nem adja be a derekát, türelmetlen kedvese odébbáll, és keres egy könnyebben megszelídíthető széplányt. Viszont ha beadja, akkor sincs garancia arra, hogy rövid időn belül nem unnak egymásra. Az egymás megbecsülésén, a testiségen túl a belső értékeken is alapuló párkapcsolat ezeknél nagyobb, komolyabb megpróbáltatásokat is kibír.
Úgyhogy ha sikerült találkozni a fehér lovon jövő-menő herceggel vagy a királykisasszonnyal, azaz a nagy Ővel, örülni kell neki, és egy életen át megbecsülni. Aki meg egyedül él, s jól érzi magát a bőrében, ne akarjon mindenáron, esetleg külső elvárások miatt társat találni. Akinek viszont fáj a magány, ne azzal gyógyítsa magát, hogy munkájába temetkezik, s büszkén vállalja a szingli életformát! Semmiképpen sem szabad kényszerből erényt kovácsolni.
Hozzászólás zárolva.