Szerelmes levelek a májusfáról

Május a tavasz és talán az év legszebb, legmozgalmasabb és legszínesebb hónapja. Számos családi, iskolai ünneppel – esküvők, ballagások, anyák napja, gyereknap – és néphagyománnyal örvendeztet meg bennünket.

A május a szerelem hónapja, amikor szinte szerelmesek vagyunk a létezésbe, keressük a társunkat, vagy ha már mellettünk van, intenzívebben vágyunk a romantikus együttlétre. Májusban közelebb léphetünk önmagunkhoz is, saját magunk elfogadásához, és szeretetéhez. Önmagunk elfogadásán keresztül pedig mélyebben, őszintébben lehetünk jelen társas kapcsolatainkban, és szabadabban élhetjük az életünket.

Május elseje a fiatalság tavaszi örömünnepe, a májusfa állításának ideje. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Erről a fáról kaptunk el most három gyönyörű  szerelmes levelet:

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök ciregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró, csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel,
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
-szemükben harmat, áhitat –
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Juhász Gyula: Egy régi nőnek

A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A múltak májusába,
Mely csupa szerelem.

Az én holt ifjúságom
A legszebbik halott,
Az én holt ifjúságom
Vígan föltámad ott!

Az én tűnt édenkertem
Csupán neked terem.
Az én tűnt édenkertem
Az első szerelem.

(Képek: Pixabay)