Egy hosszú történet
A padlizsán Délkelet-Ázsiából származik, története igen hosszúra nyúlik vissza az időben, hiszen Kínában már a Krisztus előtti IV. században is termesztették. Később arab hajósok közvetítésével átkerült a Földközi-tenger medencéjébe. Nyugat-Európába a XV-XVI. század környékén vált ismertté. Hazánkba, mint magyar neve, a török paradicsom is mutatja, török közvetítéssel érkezett. Diadalmenete töretlen, az egész világon termesztik, fogyasztják.
Népszerűsége egyáltalán nem indokolatlan, hiszen hihetetlenül hosszú azon ételeknek a listája, melyet padlizsánból készíthetünk. Töltve, rántva, sütve, krémnek, tésztaszósznak, fasírtnak – legyen bármilyen típusú receptre szükségünk, bizonyosak lehetünk abban, hogy a padlizsán, mint alapanyag, jó választás lesz. Csak néhány jellegzetes, padlizsánból készült étel a nemzetközi porondról: az erdélyi vinetta, a görög mousaka, a török imam bayildi, mualle, a provence-i ratatouille, az arab baba ghanoush, az olasz parmigiana de melanzane, a szerb ajvár és az örmény zakuszka és az indiai curry – kell-e több bizonyíték, hogy a padlizsán rajongótábora internacionális?
Tippek, tanácsok
A legfontosabb, hogy a padlizsán zöld részeit, levelét és szárát mindenképpen távolítsuk el főzéskor, mert azok a részei mérgezőek. Meghámozni nem szükséges a padlizsánt. A keserű példányok legtöbbször túlérettek, bőrük ráncos, fakó, ezeket már ne vásároljuk meg! Mindig fényes, feszes héjú példányokat válasszunk, amiket ha ujjunkkal megnyomunk, ujjunk nyoma meglátszik a zöldségen, de nem marad meg. Sütőben történő sütés előtt az egész darabokat mindig szurkáljuk meg hústűvel több helyen, így elkerülhetjük, hogy a padlizsán a hirtelen hőtől felrobbanjon és húsa beterítse az egész sütőt. Ha felszeleteltük, de még nem használjuk fel, érdemes egy kevés citromlével megkenni a vágott felületeket, ezzel késleltethetjük a barnulást. Ha olajban akarjuk megsütni a zöldséget, érdemes feldarabolni, besózni, és fél órán át állni hagyni, így a leve nagy részétől megszabadulhatunk, egyúttal elérhetjük azt is, hogy a padlizsán jóval kevesebb olajat szívjon magába sütéskor, ami kalóriák szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Az arabok mindig csíkosra hámozzák – egy csíkot lehántanak a héjából, a következőt rajta hagyják -, így a finom padlizsán még dekoratív is lesz. És itt az ideje, hogy leszámoljunk egy alapvetéssel, miszerint a padlizsánt csak fa vagy műanyag késsel szabad hámozni. A rozsdamentes kések nem tesznek kárt a padlizsánban, nem csúfítják feketére, úgyhogy ne tartson vissza minket, ha nincs kéznél fakésünk, főzzünk bátran padlizsánt!
Hozzászólás zárolva.