Szeretnéd megtalálni a boldogságot? Csak ennyi kell hozzá…
Nincs időm arra, hogy téged nyitogassalak. Mondd el, hogy mit akarsz, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, vagy ha nem, akkor váljanak el útjaink! Zanzásítva így lehetne megfogalmazni azt a szemléletet, mely mostanság a párkapcsolatokban uralkodik.
Ha két ember valamilyen szinten vonzalmat érez egymás iránt, akkor elkezdődik az ismerkedési játék. Természetes, hogy eleinte tapogatózva, a másiknak való megfelelés igénye alatt zajlik a történet. Az idő, és a közös élmények hatására fokozatosan felsejlik a személyiségünk, az igazi énünk. Ha ez "bejön" a másiknak, akkor mellettünk dönt. Ha nem, tovább áll.
A felgyorsult, rohanó világunkban, türelmetlenségünknek köszönhetően sokan kihagyják az ismerkedősdi szakaszt, vagy sietve túljutnak rajta. Lazább és gátlástalanabb lett az ismerkedés. Nem ritka eset, hogy ismerkedés gyanánt úgy lép oda hozzád valaki, hogy felteszi a kérdést: hozzád vagy hozzám? S ha "meg hát" a válasz, akkor máris is sikerült lerövidíteni a közeledési szakaszt.
A negédes, finomkodó ismerkedési játék agresszívabbá és céltudatosabbá vált. Nem rójuk feleslegesen a köröket, hiszen bőséges a kínálat. Ha egy nemet mond, nem kellek neki, akkor jön a másik. Minek harcolni valakiért, minek a szépséges királynői játék és a próbatétel? Minek az energia befektetés, ha könnyebben is megszerezhetem azt, amit akarok?
Pedig a szerelem ébredéséhez türelem és sok idő kell, s persze a legfőbb a bizalom. A harmónia csak úgy adatik meg nekünk, ha türelemmel kinyitjuk a másikat, ha hagyjuk, hogy megmutassa valós énjét. Persze nem lehet erőszakosan nyitogatni a másikat, mert akkor bezáródik. Csak az én nyíltságom hozhatja el a másik kinyílását. A virágzás pedig abból fakad, ha meg van a közös hullámhossz, a sugárzás, a pozitív erő. Ha bízunk a másikban, ha érezzük a szeretetét, ha tudjuk, hogy számíthatunk rá, s ha az együtt töltött idő paradicsomi érzést biztosít mindkettőnk számára.
Napjaink tendenciája szerint pár évig tart a megtalált boldogság, s utána elválnak a szerelmesek útjai. Az idősebbek tapasztalata szerint ez azért van, mert kevesebbet tűrünk, nagyobbak lettek az igényeink, nincsenek korlátozó tényezők, hajt valami jobb utáni vágy. Egy szerelem akkor maradhat életben, ha alaposan ismerjük egymást, ha elfogadjuk egymást, s ha minden nap megküzdünk a szerelmünkért, mindketten. S ha problémák vannak, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha egy új emberhez menekülünk, lehet, hogy csak alapos beszélgetésre van szükség, mikor őszintén megvallhatjuk az érzéseinket.
Hozzászólás zárolva.