Szűzen maradt a háremben is, de volt segédeszköze
Európában a legtöbb férfinak (de még a nőknek is) a „hárem” szó hallatán azonnal beindul a fantáziája, és a fülledt erotikát juttatja eszébe. Szex az valóban volt is, de legtöbbször nem a szultánnal…
Anatómiailag ez nem volt teljesen lehetetlen, hiszen gyakran előfordult, hogy a kasztrálást még fiatal fiúként végezték rajtuk, és ez nem volt mindig sikeres. Akadtak így olyanok, akiket nem teljesen heréltek ki, és éreztek még nemi vágyat. Még az is előfordult, hogy kifejlődött a nemi szervük és így még utódokat is nemzettek a szultán asszonyainak. (Ennek tudatában volt a hárem vezetése is.)
Szóval a fekete bőrű, kövérkés és vékony hangú emberkék is készen álltak éjjel-nappal, hogy különféle segédeszközökkel és technikákkal vigasztalják a rájuk bízott hölgyeket.
Minthogy az eunuchok szabadon járkálhattak, behoztak különféle afrodiziákumokat, szexuális potenciát erősítő szereket és kábítószereket, hogy elviselhetőbbé tegyék a szex nélküli életet vagy éppen megkönnyítsék azt, a hárem falain belül. De az sem volt ritka, amikor segédeszközökkel vagy anélkül, egymásra is rátaláltak a kasztrált őrök…
A hárem tehát olyan volt, mint amilyennek mi, európaiak elképzeljük, egy fülledt erotikával terhes izgalmas intézmény. Csakhogy az igazi szerelem és szex helyett annak kényszerű másai tették azzá…
De mintha Seherezádé meséi sem erről szóltak volna…
Ajánlott irodalom: Oscar Welden, Háremek titkai (Alexandra)
Hozzászólás zárolva.