Te szerencsétlen! Ne légy büszke arra, hogy szingli vagy!
Az egyedül élőket régebben gúnyos megjegyzések illették, manapság viszont irigyelt szinglik, akikre külön figyel a reklámpiac, minden buliba hivatalosak, és szabadon válogatnak az alkalmi partnerek között.
A nőktől ma egy tucat szerepet várnak el egyszerre. Legyen jó feleség, mintaszerű háziasszony, odaadó anya, és emellett még álljon helyt a munkájában is. Azok a nők, akik mindezt felvállalják, elképesztően leterheltek, nem csoda, hogy sokakat riasztanak ezek a kilátások, és inkább az egyedüllétet választják.
Az elvált szülők gyerekei gyakrabban választják a szingli életformát, mint azok, akik teljes családban nőttek fel. Mert nincs előttük egy modell, hogyan kell megoldani konfliktusokat, néha élvezni, máskor elviselni egy másik ember állandó jelenlétét. De persze létezik, olyan is, hogy valaki egy tökéletes mintát látott otthon, mégis a szingli életformát választja.
De ha valaki ki szeretne ebből törni, ki tud! Az első lépés az, hogy az ember ne hazudja azt, hogy neki így jó, hanem felvállalja, hogy bizony mást szeretne. Ha megtalálja a kompromisszumot a megálmodott a herceg és a mindegy, csak legyen valaki között, rögtön kiderül, milyen nagy a választék többé-kevésbé megfelelő partnerből.
Végül is a párkapcsolat meghatározó dolog az élővilágban, nemcsak megalkuvást és alkalmazkodást jelent, hanem újabb távlatokat, lehetőségeket is, hogy kölcsönösen formáljuk egymást. Az ember társas lény, jobban érzi magát, ha tartozik valakihez, és szüksége van a kötöttségekre.
Akinek mindent lehet, azt végül semmi nem érdekli, ezért paradox módon sokkal szabadabb az, akinek korlátai vannak. A család több teret ad az önmegvalósításra, mint az egyedüllét, de kapcsolatban is csak az tud jól élni, aki ott is felismeri, hogy nem a társa függvénye, hanem magányos, egyedüli ember.
Hozzászólás zárolva.