Tele a markom veled!
A legtöbb nő saját állítása szerint nem azért követi a divatot, hogy másokra hasonlítson, hanem mert „neki személy szerint ez tetszik”. De miért tetszik neki? Mert minél többet látunk valamit, annál jobban megkedveljük; mert az ember hajlamos a különbözéstől való félelmét azzal palástolni, hogy többé vagy kevésbé meggyőződésből a trend híve lesz…
A legtöbb nő saját állítása szerint nem azért követi a divatot, hogy másokra hasonlítson, hanem mert "neki személy szerint ez tetszik". De miért tetszik neki? Mert minél többet látunk valamit, annál jobban megkedveljük; mert az ember hajlamos a különbözéstől való félelmét azzal palástolni, hogy többé vagy kevésbé meggyőződésből a trend híve lesz.
A szépségideálokat általában ilyen öntudatlanul követik. A mi kultúránk árukkal és önkifejezési módokkal is elárasztja az embert tömegcikkekkel, elhiteti vele, hogy bizonyos fajta személyiségnek bizonyos fajta külső megfeleltethető. Ha valaki nő, ebből egyenesen adódik, hogy kedvelnie kell a szexis ruhákat és a sminket. Az árnyalatok kifejezésénél ugyanez a tendencia érvényesül. Ha valaki fiatalosnak érzi magát, ennek az érzésnek a társadalmilag elfogadott kifejezési módja, ha karcsú, és farmerban, sportcipőben jár. Vagyis a külső egy bizonyos mértékig alkalmas az önkifejezésre, körülbelül annyira, mint a szirupos slágerszövegek. Besorol egy kategóriába, de ezen belül nem különböztet meg. Egy divatos nő külsejéből egyértelműen megtudjuk, hogy ő egy divatos nő – de semmi többet. Ha valaki úgy alakítja ki a külsejét, hogy nem sorolható be a közismert kategóriákba, az különc. Ha pedig valaki olyan ruhát vesz fel, amely nem az ő kategóriáját fémjelzi, felkészülhet a kritikákra, hogy "nem illik hozzá". De az ilyen folyamatok is nagyrészt öntudatlanul mennek végbe.
Milyen kulturális értékek olvashatók le korunk szépségideáljairól?
A harmincas-negyvenes-ötvenes évek westernfilmjeiben egyértelmű az erős férfi és a gyenge, védelemre szoruló nő szembeállítása.
A hatvanas-hetvenes években megindult női emancipációs hullám következtében azonban a férfi és a női ideálok közelebb kerültek egymáshoz. Mai kultúránkban ez úgy jelentkezik, hogy egy férfinél a "nőiesség" (esetleg néhány tulajdonságot, pl. hosszú haj, leszámítva) negatívnak minősül, egy nőtől viszont sokkal elfogadottabb, ha (nőiességének bizonyos mértékű megőrzése mellett) közel áll a férfiideálhoz.
Hozzászólás zárolva.