Tele a markom veled!
A legtöbb nő saját állítása szerint nem azért követi a divatot, hogy másokra hasonlítson, hanem mert „neki személy szerint ez tetszik”. De miért tetszik neki? Mert minél többet látunk valamit, annál jobban megkedveljük; mert az ember hajlamos a különbözéstől való félelmét azzal palástolni, hogy többé vagy kevésbé meggyőződésből a trend híve lesz…
A fiatalság szerepe a nyugati társadalom ideológiájában egyre növekszik: ezt jól illusztrálja például a miniszoknya, amely a hatvanas években még a tizenévesek viselete volt, de mint említettük, ma már a "sikeres nő" imázsához is hozzátartozik. Persze a tinédzserek kulcsszerepe abból is adódik, hogy a nyugati társadalomban ők az "ideális fogyasztók": szüleik pénzéből még nem megélhetési kiadásokat kell fedezniük, életkoruk folytán könnyebb is őket befolyásolni. A reklámok nagy része őket célozza meg.
Természetesen "ideális arc" is létezik. A természetes külsőt kultúránk nem értékeli – figyeljük csak meg, vált-e valaha is szex-szimbólummá mondjuk egy kalandfilmben szerepelt busman vagy ausztrál őslakos.
Szintén gyakran emlegetett tény, hogy a nőket társadalmunk bizonyos mértékig gyermeknek tekinti: olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket (tehetetlenség, logika hiánya, másoktól való függés stb.), amelyek a gyermekekre jellemzőek és amelyek összeegyeztethetetlenek a felnőtt férfi értékrendjével. Ennek külsőbeli megnyilvánulása az ún. "babaarc". Biológiai adottság, hogy a nők arcvonásai általában valamivel finomabbak a férfiakénál, ezt a különbséget azonban a szépségideál mesterségesen erősíti. Az ideális nőnek nagy, kerek szeme és viszonylag telt arca van, és szemeit sminkkel és műszempillával is kihangsúlyozza. A különböző arckrémek tévéreklámjai nyíltan is kimondják, hogy az "ideálisan" bársonyos női arcbőrt a gyermekek bőréhez való hasonlóság teszi vonzóvá.
Mondanunk sem kell, hogy a szépségideál fent említett vonásainak gazdasági vonatkozásai is vannak. Számos iparág abból él, hogy termékei segítségével az emberek hasonlóvá remélnek válni ideáljaikhoz.
A média természetesen a legfőbb csatorna, amely újra meg újra megerősíti az ideálok szerepét. A reklámokban a megfelelő terméket használó személy (legyen szó akár olyan, az ideál szempontjából mellékes termékről, mint mondjuk egy kávémárka vagy egy kerti traktor) külsejében rendszerint megfelel az ideálnak, és emellett sikeres és boldog ember. A néző fejében tehát az életben elért siker nemcsak az adott termék használatához, hanem az ideálisnak mondott külsőhöz is kötődik. A szépségideálokat kiszolgáló ipar termékeinél ez természetesen fokozottabban és didaktikusabban jelentkezik: "a friss lehellet önbizalmat ad" stb. De nemcsak a reklámok befolyásolják a nézők ideáljait. A legtöbb film, különösen a sorozatok főszereplői mind-mind ideális nők és férfiak. A legtöbb népszerű sorozat fiatalokról szól, vagy olyan sikeres emberekről, akiknek sikerült megőrizniük mind fiatalos külsejüket, mind az ezzel összefüggésbe hozott rugalmasságot. Az "ideálistól" eltérő külsejű szereplők nevetségesek vagy gonoszak.
Hozzászólás zárolva.