Tudja, hogy milyen betegség a vaginizmus?

Helytelenül feltételezik azt is, hogy a hüvely összeszorulása a szüzesség elvesztésétől vagy a teherbe eséstől való félelem testi megnyilvánulása. Hasonlóképpen a tudat alatti elutasítást sem lehet mindig az okok közé sorolni.

Szintén hiba azt hinni, hogy a vaginizmus gyökerei a korai tinédzserkorban keresendők, mert ekkor történtek az első kellemetlen élmények, például a tampon felhelyezésének nehézségei.

Mindazonáltal a helytelen szexuális nevelés valóban fontos szerepet játszhat: a terápiák során ugyanis gyakran kiderül, hogy a szülők a szexualitást helytelenül "piszkos", "fájdalmas", "elítélendő" dologként állították be gyermekük előtt.

A leggyakrabban előforduló gond az, hogy a nők egyszerűen nem mernek semmit a vaginájukba helyezni, fogadni, szorongásuk pedig fóbiává alakul át. Sokan még hüvelyük környékének megérintését, illetve tükörben való megnézését is visszataszítónak tartják…

Ilyen esetekben egyértelműen lelki problémáról van szó, hiszen az érintettek rendellenesen viszonyulnak saját nemiségükhöz. Amikor túllépnek ezen, s elfogadják testük ezen részét is, a behatolás rövid időn belül nehézségek nélkül megtörténhet!

A vaginizmust gyakran a szülőkkel – főleg az apával – való rossz kapcsolattal is magyarázzák, ám nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem lehet a kiváltó ok.

A realitás talaján állva…

Van néhány általános jellemző, amely valóban felelőssé tehető a vaginizmus létrejöttéért.

A leggyakrabban előforduló ok, hogy a nők, különösen testi fejlődésük időszakában, gyermek- és tinédzserkorukban hosszabb időn keresztül folyamatosan stressz alatt álltak, amitől feszültté és görcsössé váltak. Egy bizonyos idő elteltével azután gyakran tudatosodik az érintettekben, főleg az elsődleges vaginizmusnál, hogy voltaképpen nemcsak a medencéjüket, hanem testüket sem tudják ellazítani.

A vaginizmus kialakulását elősegítő, még feltérképezetlen, ám jóllehet egyáltalán nem ritka jelenség az olyan korai és intenzív önkielégítés, amit a mielőbbi orgazmus elérése érdekében, a hüvelyi izomzat rendszeres és erős megfeszítése kísér. Ha valaki kezdettől fogva e módszert részesíti előnyben, úgy járhat, hogy később, amikor nemi izgalmat érez, az összehúzódás már automatikusan bekövetkezik.