Tudtam, hogy ez az első találkozás az utolsó is…
Pár óra beszélgetés egy idegennel, aki számodra olyan mintha mindig is ismerted volna. Rossz időben születtetek, és későn találkoztatok. Ezért mind a ketten tudjátok, hogy az első találkozás az utolsó is egyben.
Zene, emberek körülöttetek, de nem vesztek róla tudomást, csak egymásra figyeltek, a szavakra, a mondatokra…és mind a ketten érzitek, hogy nincsenek véletlenek…mindennek meg van a maga oka…
Az egyetlen egy akadály, azonban az idő. Amit nem tudtok manipulálni, megváltoztatni. Rossz időben születtetek, és későn találkoztatok. Ezért mind a ketten tudjátok, hogy az első találkozás az utolsó is egyben…de az a pár óra megváltoztat…Nem akarjátok, hogy vége legyen, de nincs más választásotok, nincs más út, más lehetőség.
Elköszöntök egymástól, és mindenki éli tovább a maga kis életét, amiben a másiknak nincs helye.
Sokan átélhették már ezt az érzést, és a tehetetlenségét. Minden nap más-és más emberekkel találkozunk.
Válogatunk, kikkel szeretnénk megismerkedni, és kikkel nem. Vágyódunk egy társra, a másik énünkre, aki mellett boldogak lehetünk.
Egyesek olyan kapcsolatba mennek bele, ahol kompromisszumot kötnek, csak hogy ne legyenek egyedül. Mások várnak az "igazira". Arra a férfira, vagy nőre, akivel le akarják élni életüket. Előfordulhat azonban, hogy soha nem jön el a nagy ő, vagy túl későn, mikor már elkötelezted magad…
Mindenkinek meg van írva a maga sorsa…?
Néha úgy érzem, korábban kellett volna születnem, pedig ez butaság, mert nekem is ki van jelölve egy út, amit követnem kell…Várok még, mert nincs más választásom, és mosolyogva emlékszem vissza arra az idegenre, akivel, 10 évvel ezelőtt kellett volna találkoznom. De ennek így kellett történnie…Vagy mégsem?
Hozzászólás zárolva.