Úgy válunk eggyé, hogy megmaradunk kettőnek
A munkára és szerelemre való képesség, ahogy Freud mondja, az érett felnőttkor sajátja. Sokak szerint a férfiak jobban boldogulnak a munkával, a nők inkább a szerelemben jártasak. De mikor beszélünk érett szerelemről?
A párkapcsolat fontos tényező a legtöbb ember életében. Számos funkciója van: érzelmi támaszt nyújt, a beteljesülés, a valahova tartozás érzését adja.
E kapcsolat biztosítja az egyén számára a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a törődést, a figyelmet és jó esetben ezáltal válik teljesebbé az élete. A kapcsolatok egymás érzelmi gondozását igénylik – magyarázza Bende Katalin tanácsadó szakpszichológus.
A férfi számára elsősorban az jelenti a szeretetet, a szerelmet, ha senki nem akarja megváltoztatni a másikat. A nő viszont olyan partnerre vágyik, akivel jól érzi magát, akiről gondoskodhat, és akit szerethet. Hét alapvető érzelmi szükséglet és magatartás van, mely nélkül nem lehet egy szeretetteljes, érzelmileg támogató kapcsolatot létrehozni.
Az első a szeretet, mely egyformán fontos mindkét nemnek, viszont a soron következő hat szükséglet jelentősége változó. A női oldal a szereteten kívül a törődést, a megértést és a tiszteletet tartja fontosabbnak; a férfi oldal pedig a bizalmat, az elfogadást és a megbecsülést. Ha képesek vagyunk elfogadni és megbecsülni saját egyediségünket is a partner különbözősége mellett, a kapcsolatunk virágozhat. A kezdeti vonzalom tartós lesz, ha a két fél tudja támogatni egymást abban, hogy önmaguk legyenek.
Fromm szerint az embernek az egyik legmélyebb szükséglete, hogy legyőzze elkülönültségét és kiszabaduljon egyedüllétének börtönéből. E cél elérésének egy lehetősége a másik emberrel való szimbiotikus kapcsolat, amikor valakinek teljesen alárendelem magam – ez az egyesülés passzív formája, amikor mindenben a másik része vagyok. Ebben a szerepben nem kell dönteni, nem kell kockázatot vállalni, viszont nincs függetlenség.
A valódi szeretet a szimbiotikus egyesüléssel szemben olyan összeolvadás, amelyben mind a két ember megőrzi függetlenségét, amelyben „két élőlény úgy válik egyé, hogy mégis megmarad kettőnek”. Erre a szeretetre az a jellemző, hogy nem akarom birtokolni a másikat, tiszteletben tartom a határait, hagyom, hogy azzá váljon, amivé válhat.
Ennek a fajta aktív szeretetnek az alapfeltételei a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret. Az első egy cselekvő törődést jelent, annak az életével és fejlődésével, akit szeretünk. A felelősség azt jelenti, hogy tisztelem személyiségét és határait. Tisztelni csak azt tudjuk, akit ismerünk.
Az érett szeretet logikáját Fromm így fogalmazza meg:
„Szeretnek, mert szeretek és szükségem van rád, mert szeretlek.”
Ezzel szemben az éretlen szeretet logikája:
„Azért szeretek, mert szeretnek és azért szeretlek, mert szükségem van rád”.
A legtöbb ember kapcsolataiban olyasmit keres, amit saját magában hiányként él meg. Ha ehhez a másik emberből próbálok meríteni, akkor azért van szükségem rá, mert bizonyos hiányosságaimat általa próbálom betölteni: tehát azért szeretek, mert szükségem van rá. Ez a hiánymotivált, éretlen szerelem.
Az érett szeretetben magunkban hordozzuk a teljességet, megéljük, hogy minden lehetőség bennünk is ott van. A másik embertől nem önértékelésünk, problémáink, kisebbrendűségi érzéseink megoldását és az örök boldogságot várjuk, hanem az együttlét örömét éljük meg és egymás lelki, párkapcsolati fejlődését támogatjuk. Ilyen a növekedés motivált, érett szerelem. (Forrás: pszichologuskereso)
Hozzászólás zárolva.