Újra reneszánszát éli a ruhakölcsönzés

Az Environmental Research Letters finn tudományos folyóiratban megjelent tanulmány számba vette, mekkora környezeti terheléssel jár, ha valaki „naponta” vesz új, divatos ruhát. És mi történik,  ha kölcsönzi azt, vagy ha úgy szabadul meg tőle, hogy abból újrahasznosított ruhadarab lesz, amit aztán mások viszonteladótól vásárolnak meg. Meglepő módon a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a ruhák kölcsönzésének volt az összes lehetőség közül a legkárosabb a környezetre gyakorolt hatása. Olyan rejtett költségek merültek föl ugyanis, mint a szállítás és a csomagolás költségei, amelyek növelik a ruhák ökológiai lábnyomát. A bérelhető darabokat oda-vissza szállítják a raktár és a bérlő között, a vegytisztítás és a ruhák fertőtlenítése is hatalmas környezeti terheléssel jár.

A ruhakölcsönzését a fast fashion egyfajta környezetkímélő alternatívájának gondolták, amelyet olyan cégek népszerűsítettek, mint például a Rent the Runway és olyan ismert sztárok is támogattak, mint Gwyneth Paltrow, vagy éppen Ralph Lauren.

A GlobalData szerint a fast fashion ágazat értéke 2029-re elérheti 2,3 milliárd fontot is. A Világgazdasági Fórum idei jelentése pedig rámutat arra, hogy ez az iparág ekkorra a globális széndioxid kibocsátás 5 százalékáért lesz felelős. Dana Thomas, a  „Fashionopolis, avagy a fast fashion ára és a ruhák jövője” című könyv szerzője úgy véli, a kölcsönzés egy hasznos megoldás lehet a környezeti problémákra, de csak akkor, ha alkalmanként élünk vele. Elég, ha esküvőkre, bálokra, fontos eseményekre bérlünk ruhakölteményeket.

A tanulmány megállapította, hogy sok fast fashionnal foglalkozó divatmárka visszaél a „körforgásos gazdaság” kifejezéssel. Környezetbarátnak hirdeti magát, ám csak a rövidtávú nyereségességre koncentrálnak, ezért komolyabban nem is fektetnek be a zöld gazdaságba, csupán a címkét „cserélik” le a ruhadarabon.

A pandémia – mint minden mást – a divatszakmát is a korábbi gyakorlat átgondolására késztette.

A fast fashion esetében látszólag a környezet védelme került az első helyre, ugyanakkor botorság lenne azt várni a profitorientált divatcégektől, hogy alapvető üzleti érdekeikkel szembe menve dolgozzanak. Hosszútávon itt is csak a szabályozás segíthet, vagyis olyan egységes kontroll-rendszert kell életbe léptetni, ami érdekeltté teszi a cégeket abban, hogy a termékeiket környezetbaráttá fazonírozzák át.