Utazás a koponyánk körül
Karinthy, Latinovics, DJ Naga és a Cinetrip VJ-parkjának legjava – hogy lehet összesűríteni ennyi különböző művészeti ágazat, korban egymástól ennyire távol álló alakjait?
A Nyugat első nemzedékének kiemelkedő humoristája, Karinthy Frigyes nevét hallva a közönség többnyire az Így írtok ti című humoros-szatirikus antológiára, a diákéletet leíró Tanár úr kéremre vagy más humoreszkekre, novellákra, karcolatokra és tárcákra asszociál. A szórakoztató humorista szerepébe zárt író azonban sokat szenvedett ettől a skatulyától. Élete utolsó éveiben két alkotása is a humoros műfajoktól való elszakadásra tett sikeres kísérletet. Az egyik az Üzenet a palackban című verseskötete, a másik a saját agyműtétjét feldolgozó Utazás a koponyám körül.
Halála után a sokkoló betegséget és műtétet leíró naplóregényből Latinovics közreműködésével hangjátékot készített a Petőfi Rádió. Az ily módon már egyszer feldolgozott mű azonban nem rég előkerült a Rádió irodalmi archívumából, és egy, az eddigi magyar irodalomban, zenében és vizuális kultúrában példa nélkül álló kísérlet alanya lett.
A hanganyag először DJ Naga, a magyar elektronikus zene egyik legrégebbi képviselője kezébe került. Addig kiadatlan dub, ambient és chill-out műfajú számait vegyítette össze a Latinovics előadásában hallható történettel.
Az irodalmi kánonban helyet foglaló mű „modernizálása” azonban ezzel még nem ért véget. A Naga kezéből kikerült hanganyag a magyar party-kultúra legjelesebb VJ-parkja, a Cinetrip kezébe került, ahol is hét különböző VJ-csoport alkotta meg az elektronikus zenéhez dukáló vizuális matériát. Az elektro-partykból ismert vetítések a történethez és a zenéhez igazodva alkotják meg egy irodalmi műalkotás vizuális „vetületét”.
Az így létrejött hang-zene-kép egység egy kategorizálhatatlan műfajú alkotást teremt. Az ingerkomplexum csak a regény műtétről szóló részét dolgozza fel, így a felbontott koponyájú, de gondolkodó ember állapotát írja körül hang és kép formájában. A mű tulajdonképpen egy asszociáció-halmaz. A hangok és a digitális technikákkal készült képsorok az alkotók történet által megmozgatott fantáziáját tárják a néző-hallgató elé. Az irodalmi élményt fordítják le a zene és a vizuális művészet nyelvére.
Hozzászólás zárolva.