„Valami nagy, mély szerelem hiányzik” (9. rész)
Juhász Gyula lelki válságaiban a nőkhöz fűződő viszonya fontos tényező lehetett. Fiatalkori „rövidzárlat-cselekményeknek” hátterében sokszor szerepel szerelmi csalódás. A nő Juhász életében álomvilágot jelent – mondja Péter László.
„Fekete hídján a halálnak
Fehér szűz jött az életembe.
Júlia
Békéje, láza és szerelme.
Már várták s sötét göröngyök,
Komoly tuják s a barna sírkert.
Júlia
Fölém hajolt, s életre intett.
Örök álom helyett valóság,
Köszönöm, hogy kezed nem enged,
S visszaad
Életnek, vágynak, gyötrelemnek!
(Júlia, 1914)
Júlia volt az első nő, aki viszonozta a költő szeretetét, törődött vele, széthulló életében megpróbált rendet teremteni. Kettejük kapcsolatáról, Juhász Gyula életének erről a szakaszról szól Eőrsi Júlia: Tiéd a sírig című (1957) érzelmes, és túlzó önhittséggel torzított memoárregénye. A könyv szerint Juhász eljegyezte Júliát, sőt az egyház színe előtt örök hűséget is fogadtak egymásnak. Eőrsi Júlia választ adott arra a kérdésre is, hogy mi volt a gond kettejük kapcsolatában: „A válás lehetetlen, az együttmaradás képtelenség volt.”
A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája.
„Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.”
(Úgy szeretem, 1911)
„Tévesztett pálya, folyton erősödő fóbiák ellenére lehetségessé vált volna számára egészségesebb alkotó élet, ha a férfi problémáinak legnagyobbja, a szerelem, néki nem lett volna megoldhatatlan probléma. Huszonhat éves koráig semmilyen nő sem volt az életében.” – fogalmazza meg a probléma lényegét a „beavatott”.
Hozzászólás zárolva.