Vannak ellenségeid? Akkor szerencsés vagy…!
Akkor úgy indultam, hogy kikaparom a szemét, és forrt bennem az indulat, hogy kíméletlenül megmondom neki végre a magamét. Aztán az utolsó előtti pillanatban meggondoltam magam. Vajon jól tettem…?
Az biztos, hogy mindenekelőtt nézőpontváltás és rugalmas gondolkodás szükséges ellenségeink „lekenyerezésére”.
Ők pedig először a tanítóinkká, aztán talán barátainkká is válhatnak. Volt már erre is példa…
Ezért nem bánom én sem, hogy az utolsó előtti pillanatban meggondoltam magam…
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.