Világszenzáció! Génmódosított selyemhernyó
2007. március 13 -án került sor Szabó Attila Fölösleges Kísérletek című kiállításának megnyitójára a Magyar Műhely Galériában. A harmadik számú fiktív kísérlete, a rekombináns protein kiindulópontját egy sajtóhír adta: „Génmódosított selyemhernyófajt tenyésztettek ki japán kutatók. A hernyók képesek előállítani az emberi kötőszövet egyik proteinjét, a kollagént; az így nyert fehérjét például mesterséges bőr vagy sebkötözők gyártásánál lehet felhasználni…”
A kísérletezés beépült hétköznapjainkba. Már egy közönséges tisztítószer reklámja sem képzelhető el hitelesnek tűnő, összehasonlító kísérlet bemutatása nélkül. De értelmezhető-e a kísérlet autonóm jelenségként, nem csupán valamilyen remélt következmény demonstrálására létrehozott, mesterséges körülményként? Vagyis modellezhető-e maga a kísérlet mint szuverén állapot? .
Sejtés, kísérlet és konklúzió
A kísérlet egy meghatározott folyamat része. A folyamat három markáns egységre bontható, sejtésre, kísérletre és konklúzióra. A sejtés olyan megelőző tényező a kísérlet szempontjából, melynek megszületése maga a motivációs bázis. A sejtés igazolása vagy cáfolata a kísérlet lényege.
A kísérlet koordinált tevékenység, mely tudatosan előidézett szituációt teremt. A megidézett állapotban a kísérletbe helyezett alanyok reakciója maga a kísérlet, amely a megfigyelés tárgya. A levonható következtetések pedig a tézisek. Ha e téziseket cáfolni akarjuk, szintén egy mesterséges szituációt teremtünk, és modellezhetjük az eredeti állítás negációját is.
Van-e különbség a kísérlet és a modellezés között?
Mikor modellt építünk, feltételezett meglévő ismereteinkre alapozva egy létező objektum mását állítjuk fel, hogy azon az eredeti objektum valamilyen tulajdonságát vizsgálhassuk vagy lehetőségeit felhasználhassuk. Erre azért lehet szükség, mert az eredeti objektum, adottságai révén nehezen vizsgálható. Vagyis ismeretekkel kell rendelkeznünk, mégpedig pontos ismeretekkel. Mindez csak részben igaz a kísérletezésre.
Kísérletet végezni akkor is lehet, ha nincs a birtokunkban információ a résztvevő alanyokról és nincs sejtésünk a következményekről sem. Nem elég viszont a kísérlet ténye és a megfigyelés tapasztalata ahhoz, hogy az adott folyamat kísérlet legyen. Valamilyen beavatkozást igényel. Olyan állapot megteremtését, mely önmagától nem alakulhatna ki, vagy speciális körülmények meglétét,- esetleg beláthatatlanul hosszú észlelési időt igényelne. A körülmény előidézettsége nélkül kísérletről nem, csupán megfigyelésről beszélhetünk.
Értékelhetetlen, fölösleges kísérletek
Mikor műalkotásokat szemlélünk, szintén megfigyeléseket végzünk, még akkor is, ha interaktív alkotásról van szó, és beavatkozásunkkal részeseivé válunk a mű genezisének. Nézőként nem is lehet más a szerepünk, mint részt venni egy számunkra megidézett helyzetben. Mesterséges környezetben mű tárgyakat figyelünk meg , és önként vállaljuk az alany szerepét egy olyan kísérletben, ahol a konklúzió maga a bennünk lezajló folyamat.
Hozzászólás zárolva.