Világszenzáció! Génmódosított selyemhernyó
2007. március 13 -án került sor Szabó Attila Fölösleges Kísérletek című kiállításának megnyitójára a Magyar Műhely Galériában. A harmadik számú fiktív kísérlete, a rekombináns protein kiindulópontját egy sajtóhír adta: „Génmódosított selyemhernyófajt tenyésztettek ki japán kutatók. A hernyók képesek előállítani az emberi kötőszövet egyik proteinjét, a kollagént; az így nyert fehérjét például mesterséges bőr vagy sebkötözők gyártásánál lehet felhasználni…”
Az általam előállított kísérletekből hiányzik e folyamat két fontos szegmense, a sejtés és a konklúzió. A sejtés mint motivációs tényező szerepét az a művészi igény veszi át, amely a tudományos megalapozottságot alapjában félretéve, pusztán a látvány esztétikai prioritását hangsúlyozza. Tudományos szempontból teljességgel értékelhetetlen, vagyis fölösleges kísérletek. Objektumai csupán színpadi díszletként, vagy science-fiction mozik kellékeiként állják meg a helyüket és a befogadó szemfényvesztésének eszközei. Ennél fogva a körülírt, látszatra összetett biológiai kísérlet nem tartalmaz olyan összetevőt, mely valós működése következtében egy előre kiszámítható – vagy éppen kiszámíthatatlan eredményt produkálhatna. Nem produkál ugyanis semmiféle szekvenciális végeredményt. Nem valós folyamatról szól, hanem egy fiktív folyamat kimerevített állapotáról – így időbelisége jelentéktelen tényező, ezért nem is lehet végkövetkeztetést találni.
Selyemhernyó tenyésztés – installáció
A selyemhernyó tenyésztés misztikusan izgalmas, egykor virágzó „állattartási” forma volt. Tenyésztésének alapja az eperfa, mivel csak az eperfán él meg a hernyó, ami kb. 30 napig fejlődik és bebábozódáskor kb. 3000 m hosszú selyemszálat fon. A selyemszál anyaga a fibroin, amely fehérje láncokból áll. A tenyésztők a bábokat megölik, a ragasztóanyagot feloldják, megkeresik a gubó kezdőszálát és legombolyítják a gubót. Szabó Attila Installációjában e különös tradíciót és a legújabb kori géntudomány vívmányait próbálta ütköztetni.
Az installáció corpusa 6 darab, közel megegyező formájú objektumból áll, melyek a kiállítótérben a mennyezetről lógatva, raszterpontszerűen vannak elhelyezve két sorban, soronként három objektum. A lelógatott objektumok vázát eperfa vessző hiányában egy-egy, ujjnyi vastag pvc cső alkotja, amely körformára van hajlítva.
A vertikálisan felfüggesztett körök alsó ívére felnagyított selyemhernyó bábjára emlékeztető figura van erősítve. Az imitált bábok fölött, a körívekről lógatva kék színnel világító számítógép ventillátorok forognak, melyek a „mutáns” bábok megfelelő hőháztartását hivatottak szabályozni, és egy tudományos megfigyelés illusztrációja is egyben, mely szerint az ibolyaszínű fény a legtöbb vizsgált élőlény növekedésére serkentőleg hat, de a selyemhernyónál éppen az ellenkezője figyelhető meg.
Hozzászólás zárolva.