Záró tűnődések Juhász Gyula életéről és haláláról

„A magyar borúlátó, depressziós, öngyilkos nemzet; sírva vigadó, pesszimista, balsorssal sújtott itt az ember”- szól a közhely, mely alátámasztja, hogy a tuberkolózisról az öngyilkosságra alkalmazzák a „morbus hungaricus” elnevezést. A szociokulturális öröklés jelensége elfogadott tény. Az öngyilkosságra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a környezetünkben előforduló öngyilkossági esetek modellként hatnak. Juhász Gyula számára is voltak „példamutató” személyek. A pszichoanalitikus megközelítés szerint:  „Juhász Gyula a freudi halálösztönből vezéreltetve saját organikus létét anorganikussá szándékozott tenni, ami öngyilkossági kísérleteiben nyilvánult meg. De sorozatos sikertelen kísérletei miatt arra kényszerült, hogy saját halálát máséba transzponálja. Ezek a helyettesítő személyek olyan híres művészek, akik elmeháborodottságuk következtében (sikeres vagy sikertelen) öngyilkossági kísérletet követtek el.” Így született vers a megháborodott és öngyilkos Széchenyi Istvánról (Döbling, 1923), a megbomlott elméjű, ám az önmaga általi haláltól tartózkodó Nietzschéről  (Nietzsche, 1934, Panasz, 1933), tragikus sorsú művésztársairól: a német romantikus zeneszerzőről, Robert Schumanról és a magyar származású osztrák romantikus költőről, Nicolaus Lenauról (Borús szemekkel, 1971). Az Önarckép (1933 ) című költeményében Juhász Gyula beleképzeli magát a festő, Vincent van Gogh életébe, s az ő nézőpontjából láttatja  velünk a beteg világát.

Magyar László, a költő betegségét közvetlenül átélő újságíróbarát gondolatai a modellek hatását emeli ki, érdekes és fontos összefüggéseket tárva fel: „Ezekben az időkben Nietzschét tanulta. A bölcs életíró nővérének könyve volt az olvasmánya. kileste belőle betegségének titkait, és a megtanult tüneteket odamutatta az ijedt orvosoknak. Figyelték, vizsgálták a vérét, próbálgatták reflexeit. Persze hamara kisült, hogy tréfa volt. Komor, ijesztő, rossz tréfa. Végül leleplezték, de lerántották róla az Ady-maszkot is. Mert Ady betegségét is megtanulta, és rossz szerepként akarta végigjátszani. A doktorok már tudták, hogy az irigykedés kényszeríti a színészkedésre, a két lángész kínjait, elmúlását irigyelte.” Vargha Kálmán szerint Magyar gonoszkodó szerepjátszást vélt felfedezni Juhász betegsége mögött.