A húsvéti kalács nyomában

A Húsvétnak igen gazdag hagyományai vannak, talán ez az ünnep a leggazdagabb jelképekben, szimbólumokban, népszokásokban. Míg más országokban a bárány (mely az ünnepen Krisztust jelképezi) az elmaradhatatlan húsétel ilyenkor, Magyarországon egyre kevésbé találjuk meg a húsvéti menüben. Nálunk ugyanis a tradicionális húsvéti étel a főtt, füstölt sonka tojással, tormával. A legtöbb helyen az ünnepi ételekhez kenyér helyett kalácsot esznek. A kalács ilyentájt süteményként is gyakori, töltött mákos, diós változatban is készítik.

A régmúlt időkben ugyanabból az alapanyagból készült, mint a kenyér, csak formájában különbözött attól. A 19. század végén aztán jobb minőségű lisztből sütötték, tésztájába víz helyett tej került, és ezt tovább gazdagította még a vaj és a tojás. A húsvéti kalácsba általában kevesebb cukrot teszünk, mint egyéb ünnepi társaiba, így remekül harmonizál az enyhén édeskés íz a sós sonkával. A zsidó ünnepi kalácsban, a barheszben, más néven challac-ban (ejtsd: hálláh) nincs tej, a folyadékot a víz képviseli a kóserság szellemében, és viszonylag sok tojást is tesznek bele. Challah sütésekor a tojásokat egyesével kell felütni, szigorúan át kell vizsgálni, mert egyetlen csepp vér sem kerülhet a tojással az ételbe. Ha ennek a feltételnek nem felel meg a tojás, nem használható fel a kóser kalácsban, amit az is megkülönböztet a sima kalácstól, hogy hatos fonással kell elkészíteni.

Kalácsunkat sokféle módon formázhatjuk meg, és választhatunk, milyen alakban süssük meg. Vidéken kedvelt a kerek kalács, amit lábasban sütnek, de szívesen teszik cserépből készült, bordás oldalú kalácssütő edénybe is. Rendelkezésünkre áll emellett mindenféle doboz- és őzgerinc forma, süthetjük szilikon formában is akár. A legegyszerűbb, klasszikusnak számító módszer a hármas fonás, ez valószínűleg senkit nem hoz zavarba, de fonhatjuk négy, öt, hat, sőt nyolc ágból is a tésztát. Ilyen sok tésztahurka között eligazodni már egyáltalán nem könnyű. Hogy a kisodort rudak rengetegében ne tévesszünk utat, nézzünk körül a világhálón, sok videót fogunk találni, amelyekből ihletet meríthetünk, tanácsot kaphatunk. Aztán már csak követni kell a nekünk tetsző eljárást.

Ne felejtsük el a kalácsot tojással lekenni, még mielőtt a sütőbe tennénk, így csodálatosan fényesre, barnára fog sülni. Ha a tésztát koszorú formára alakítjuk, ültethetünk a fonások által határolt közökbe színesre festett tojásokat, akkor nemcsak fantasztikus kísérője lesz a sonkának, hanem dísze is a húsvéti asztalnak.

Előfordulhat, hogy kicsit elszámítjuk magunkat, és több kalács készül, mint amennyi elfogy, és olyanokat is ismerünk, akik a szikkadt kalácsot már nem szívesen fogyasztják. Ha előfordulna ez a szinte felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan helyzet, nehogy kidobjuk a száradásnak induló tésztát! Felhasználásának módja számtalan, készíthetünk belőle például máglyarakást, sülhet belőle kalácspuding, kiváló alapanyag a bundás kenyér luxusban született kistestvérének, a bundás kalácsnak. A maradékot egyébként nyugodtan le is fagyaszthatjuk mondjuk felkockázva, nyáron, mikor tobzódunk a bogyós gyümölcsökben, jól fog jönni egy-egy mascarponés, gyümölcsös triffle-hez, piskóta helyett.