Gulyás, ahogy mi szeretjük
Ha lehetőségünk van, főzzünk szabadtűzön, bográcsban gulyást, utánozhatatlan íze lesz a levesünknek. De akinek nincs rá lehetősége, az se mondjon le a gulyásleves örömeiről, mert természetesen tűzhelyen is elkészíthető.
Hozzávalók:
1 kg kockákra vágott marhalábszár
3 fej apróra vágott vöröshagyma
1 termetes gerezd fokhagyma
3 szál sárgarépa hasábokra vágva
4 szál fehérrépa hasábokra vágva
60 dkg krumpli kockákra vágva
egy kevés zellerzöld
só
1 mokkáskanál őrölt kömény
2 babérlevél
pirospaprika
1 tojásból csipetke
olaj vagy zsír (ez utóbbiból 10 dkg)
Elkészítés:
Megmelegítjük egy fazékban a zsírt, rádobjuk az apróra vágott hagymát, és azonnal megsózzuk. Kevergetve pároljuk, amikor üveges, 1 dl vizet öntve alá szinte szétfőzzük. Amikor az aláöntött víz elfő, megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, rátesszük a húst, és átpirítjuk a paprikás-hagymás zsíron. Megvárjuk, míg a hús elveszti a színét, majd kevés vizet alá-aláöntve majdnem puhára főzzük a húst. Eközben kerül a levesbe a babérlevél, az őrölt kömény, a fokhagyma és a zellerlevél, valamint kóstolás után a megfelelő mennyiségű só. Amikor a hús félig puha, beletesszük az edénybe a répákat is, majd 10 perccel később a burgonyát. A folyadék mennyiségét kipótoljuk forró vízzel, hogy annyi levesünk legyen, amennyire szükségünk van. Ha ügyesek vagyunk – és miért ne lennénk azok? -, egyszerre puhul meg a hús, a répa és a krumpli is. Közben egy tojásból kemény csipetkét gyúrunk, a burgonya után nem sokkal bele is tehetjük a levesbe. Kisebb mennyiségű levesnél én egyenesen a fazékba csipkedem a tésztát. A csipetke nemcsak finom, de kellően be is sűríti a levest, ha az a hagymától és a hústól nem lenne eléggé sűrű, de megmondom őszintén, régen rossz, ha a csipetke liszttartalmára vagyunk utalva a sűrűség beállításánál. Amikor a csipetke is megfő, tálalhatunk! Puha kenyeret és csípős paprikát ne felejtsünk el mellé szervírozni!
Hozzászólás zárolva.