A nyugati férjet kereső kínai nőknek nyújt felkészítést egy sanghaji cég

A különleges tréning 90 nap alatt ígér sikert, vagyis elegendő felkészítést ahhoz, hogy az aspiráns hölgyek elbűvölő, előkelő, komoly szándékokkal rendelkező, potenciális férjjelöltet találjanak maguknak – mondta a program ötletgazdája, a maga is amerikai házastárssal rendelkező, harmincas éveiben járó Liang Ja-li a Hszientaj Kuaj Pao kínai nyelvű újságnak adott interjújában. Liang négy évvel ezelőtt alapította meg egyedülállónak számító tanácsadó cégét, nem sokkal első, kínai férjétől való válása után – írja az MTI.

A kurzus célja az, hogy az elsősorban idősebb, vagyis 35 év feletti elvált vagy egyedül maradt nőknek segítsen az újrakezdésben. Az ilyen nőknek – a helyi hagyományok, a társadalmi berendezkedés és a megbélyegzettség miatt – gyakran nehézséget jelent koruk miatt kínai férjet találni maguknak, miközben ez a korosztály ugyanakkor nem számít idősnek a nyugati társadalmak felfogása szerint – magyarázza Liang.

Fiatalabbak is jelentkeznek a képzésre, sőt, jellemzően egyre több húszas éveiben járó nő szeretné elsajátítani a más iskolákban nem oktatott „tananyagot”. A program nem is az új vagy speciális tudásra helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább azt tanítja meg a párt kereső hölgyeknek, hogyan válasszák ki a megfelelő célpontokat, hogyan bűvöljék el a férfiakat és miként tudják ennek során intellektusukat is felhasználni.

A képzésen részt vevők mintegy 60 százaléka sikerrel alkalmazza a tanultakat – mondta Liang. Ez nem utolsósorban a befektetés megtérülése miatt is lehet fontos, a kurzus ugyanis nem kifejezetten olcsó. Az egynapos képzés 2800 jüan (104 ezer forint), a magasabb szintű oktatás akár a 40 ezer jüant (1,5 millió forint) is elérheti, de Liang „korlátlan” oktatást is kínál, ennek ára 100 ezer jüan (3,7 millió forint).

A kezdeményezést több oldalról is támadják a kritikusok. Ők egyrészt magát az ötletet kifogásolják, mondván az pénzéhes nőket segít, másrészt úgy vélik, a program arra bátorítja a fiatal nőket, hogy azok az igaz szerelem helyett külföldi „pénzeszsákokat” keressenek. Liang ugyanakkor azzal védi magát: ő nem a gazdag férjre vadászó nőkre, hanem a „boldogság üzletére” specializálódott, s az előbbi kategóriába tartozók jelentkezését igyekszik visszautasítani.