A szerelem és a tavasz hírnöke

Az antik mítosz szerint az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög főisten Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység, elsősorban pedig a szerelem jelképe lett.
Egy másik görög monda arról emlékezik meg, hogy hogyan születtek ezek a törékeny virágok: eszerint Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre. Nem is logikátlan elgondolás, ha jobban belegondolunk, hiszen ez a növény rendszerint márciustól, a tényleges tavasz elérkeztétől kezd virágozni. Erről a mai napig megemlékeznek például a franciaországi Bretagne-ban, ahol a tavasz előcsalogatására nagypénteken ibolyát ültetnek.
Az illatos ibolya egyébként a több mint 1000 fajjal rendelkező ibolyafélék családjába tartozik (például kék ibolya, fehér ibolya, borzas ibolya, stb.). Mivel szinte minden helyen megél, a trópusokon, szubtrópusokon, és a mérsékelt égöv alatt is számos helyen megtalálható. Egy 2005-ös felmérés szerint a világon nevelt cserepes és kerti virágok toplistáján az ibolya a harmadik helyen áll, tehát nem csak a természetben fordul elő gyakran, de az emberek is szívesen veszik körül magukat lila virágjaival. Ennek oka elsősorban az ibolya különlegesen finom illata.

Az „Illatos” Ibolya

Nemhiába nevezik illatos ibolyának (latinul Viola odorata), ugyanis e növénynek leggyakrabban használt „része” nem más, mint ellenálhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat készítenek (sajtolással vagy enflourage technikával), mely a világ egyik legdrágább illóolaja. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj körülbeül 1 tonna levélből állítható elő.
Iodin-tartalma miatt pár pillanatra kikapcsolja azt a képességünket, hogy az illatkompozíciót egyben érzékeljük, emiatt titokzatos fel- és tovatűnő hatást kölcsönöz viselőjének. Már a tizennegyedik-tizenötödik században használták padlóra szórt virágait templomok illatosítására. A tizenhetedik-tizennyolcadik század arisztokráciája parókáit és ruháit illatosította vele, míg a késő-viktoriánus korban igen népszerű parfüm-alapanyagként szolgált Angliában. Manapság is számos világhírű illatkompozíció része, illetve alapja, például: Christian Dior: J’adore, Gucci: Gucci II, Yves Saint Laurent: L’ Homme, Givenchy: Extravagance, Armani: Emporio Night.
A háromszínű viola, vagy vadárvácska (latinul Viola tricolor) a natúrkozmetika eleme is, hiszen babaápoló krémek alapanyaga, míg az illatos ibolya hidratáló hatása miatt különleges borotvakrémekben, szappanokban, és nappali arckrémekben is megtalálható. Talán sokan emlékeznek rá, hogy régebben kapható volt Magyarországon az úgynevezett Violetmilk tubusos arckrém. A dédnagymamám üde és ránctalan bőrét neki köszönhette, az illata pedig felejthetetlen volt.