Biobenzin cellulózból, hogy az autó ne vegye ki a falatot a szánkból
Belga kutatók az MTA Energiatudományi Kutatóközpont munkatársainak közreműködésével olyan bioüzemanyag-előállítási módszert dolgoztak ki, mely az ehető alapanyagok (kukorica, növényi olajok) helyett cellulózból indul ki. A módszer amellett, hogy újszerű, teljesen beépíthető a jelenleg működő olajfinomítói folyamatokba.
Egy európai uniós direktíva szerint 2020-ra az üzemanyagok legalább 10%-ának biológiai eredetűnek kell lennie. A jelenleg használt bioetanol és biodízel előállításához elsősorban első generációs biomasszát használnak, ami azt jelenti, hogy ehető alapanyagokból (pl. kukoricából, növényi olajokból stb.) indulnak ki, ami versenyt támaszt az élelmiszerfelhasználással szemben.
Ezért emberi fogyasztásra nem alkalmas, nem ehető, második generációs forrásokra, pl. cellulózra kell áttérni alternatív bioüzemanyagok előállításához. Ahhoz, hogy elérhető legyen a 10%-os cél 2020-ig, sürgősen új, nagy volumenű katalitikus folyamatokra van szükség, mert eddig a cellulóz nagyléptékű kémiai átalakítására nem állt rendelkezésre megfelelő technológia.
A Leuveni Katolikus Egyetem belga kutatói (Bert Sels és munkatársai) együttműködve az MTA Energiatudományi Kutatóközpont magyar kutatóival (Korányi Tamással és Szarvas Tiborral) cellulózból és lignocellulózból biobenzint állítottak elő egy új technológiával, valamint ezt az eljárást közvetlenül beépítették működő petrolkémiai finomítói folyamatokba, eredményeiket pedig a nagy presztízsű Nature Energy folyóiratban közölték.
A bioetanol egy első generációs, fermentálással készített bioüzemanyag, melyet később fosszilis eredetű benzinnel kevernek össze.
A szerzők 10 % biobenzin-tartalmú üzemanyagot állítottak elő cellulózból egy kétfázisú (vizes-szerves) katalitikus folyamatban, szerves fázisként a nyersolaj-eredetű könnyűbenzint használták. A monoszacharidok bioalapú alkánokká (hexánná és pentánná), metilciklopentánná (MCP) és oxigenátokká alakulnak a folyamatban, így a vizes fázisból a szerves fázisba kerülnek.
Az új üzemanyag oktánszáma még nem kielégítő, ezért egy további izomerizációs lépésben az oktánszámot 80-ra növelik, így a biodúsított üzemanyag teljes értékű benzin lesz.
A módszer az olajfinomítói folyamatokba történő teljes integrálás miatt zökkenőmentesen beilleszthető a jelenleg működő infrastruktúrákba.
A kutatók cikkének rövid összefoglalója itt olvasható. Cikkünk alapjául Barta Katalin ismertetője szolgált, mely szintén a Nature Energyben jelent meg, és itt érhető el.
(Forrás: Magyar Tudományos Akadémia)
Hozzászólás zárolva.