Ha álom az élet…
Apja hegedűjének hangjára és anyja négyes táncára születik egy gyermek: Amandine Lucile Aurore Dupin. A kis család szinte idilli boldogsága az apa halálával véget ér, és az ekkor hétéves Aurore az apai nagyanyja és az anyja közti viszály áldozatává válik. Aurore magányából, hit iránti vágyából és az irodalom általi szeretetéből születik meg képzeletbeli barátja, Corambé, aki átsegíti őt a nehéz éveken.
…Aztán a kislányból apáca lesz, majd feleség, anya, végül független nő. Regényt, levelet, naplót ír, szeretőt tart, fest, zenét szerez, bábokat készít, az öngyilkosság gondolatával játszadozik, fordít, gyermekeit neveli. Megír mást és megírja magát. Sokoldalú, mintegy állandó mozgásban és átalakulásban lévő, lehengerlő jelenség. Pusztán praktikus okokból: nő férfiruhában. George Sand, kinek élete egy megálmodott álom.
Egy sokszínű, összetett alkotóművész, George Sand alakját kelti életre a Csokonai Színház új évadának első bemutatója. Adélaïde Pralon, a fiatal francia drámaíró, rendező és műfordító harmadszorra tért vissza Debrecenbe, a Csokonai Színházba. Előbb a Képzeletbeli operett és az Imígyen szóla Louis de Funès című előadások rendezőasszisztense és társrendezője volt Valère Novarina oldalán, most pedig különleges projektbe fogott a színház két színésznőjével, Varga Klárival és Szakács Hajnalkával. A 19. századi írónő, George Sand életét és művészetét idézik meg egy zenés fantáziajátékkal.
A rendezőnő egy éven át foglalkozott George Sand hatalmas életművével. Az önéletrajzi írásait vette kézbe először (naplók, útirajzok, memoárok, levelek), a regényeivel folytatta (Indiana, Lélia, Consuelo), majd felfedezte alig ismert színműveit. Ezekből az írásokból született egy új mű, amelynek minden egyes sora George Sandtól származik.
– Egy mélységesen emberi nőt ismertem meg, aki a könyveiben teljesen kiadja magát, aki mindennel együtt, szégyen és büszkeség nélkül vállalja azt, aki, aki kigúnyolja a közvéleményt, aki nem akar megnyerni magának senkit, viszont folyamatosan kutatja a létezését, a helyét, az élete értelmét. Volt róla a fejemben egy homályos kép, egy erős, érinthetetlen, tekintélyt parancsoló alak, és aztán megismertem egy valódi nőt, egy bátor és törékeny, magabiztos és bizonytalan, úttörő és anyáskodó nőt, egy filozófust és költőt. Egy irodalmi nagyságokkal (Hugo, Balzac, Zola, Faubert stb.) teli évszázad közepén árad belőle a szabadság, az egyszerűség, a tiszta levegő – fogalmazott Adélaïde Pralon.
Hogyan tud érvényesülni egy nő egy férfiak dominálta világban? Hogyan értetheti meg magát anélkül, hogy kivetkőzne önmagából, hogy álruhát öltene? Hogyan lehet egyszerre szerető, anya és művész? Létezik-e tipikus női alkotás? Ezekre a kérdésekre keresik a választ az alkotók.
A rendező kíváncsi volt, hogyan látja a két színésznő George Sand művészetét.
– Féltem, hogy a szerelmi történetekről, és a férfinak öltözésről beszélnek majd. Pedig ami igazán érdekelte őket, az a gyerekkora és a képzeletbeli világa volt. Nagyon megörültem! Úgy döntöttünk tehát, hogy arról mesélünk, hogyan vált Sand művésszé, és ezen keresztül arról, hogy a gyerekkor csíráiban miként tartalmazza a felnőttet, akivé válunk… Persze szóba kerül a szerelem témája is, hiszen ez megkerülhetetlen. –
Az alkotók megpróbáltak azonosulni Sand problémáival. Bevinni a nézőt Sand fejébe, a képzeletébe, innen jön a fantáziajáték formája, az előadás álomszerűsége.
Játsszák: Szakács Hajnalka, Varga Klári
Szakács Hajnalka így fogalmazott:
– Még soha nem vártam ennyire szerepet, mint ezt. Sand vállalta, hogy megvalósítja önmagát egy olyan korban, ahol a közvélemény szerint egy nőnek annyi dolga volt, hogy férjhez megy, gyerekeket szül. Nem hiszem, hogy én ehhez elég bátor lettem volna. Van egy kevés idézetem a darabból: „Az ideálom nem a valós életben van, hanem egy másik világban, egy másik században, egy másik emberiségben, ahol biztos vagyok benne, hogy egy napon majd felébredek.” Ez egy női előadás lesz, nem csak nőknek, de mindenképpen női szemmel vizsgáljuk majd a világot. –
Varga Klári pedig így látja:
– Sand pontosan tisztában volt azzal, hogy a kortársai számára ő érthetetlen. A szabadságot imádom benne. Az elsők között volt, aki kijelentette, hogy elválik, s főúri származása ellenére elindult a saját útján, próbálta megkeresni a betevő falatot. Én egy gyáva nyúl vagyok, ő meg egy bátor oroszlán volt. És annyira mámoros belebújni egy bátor oroszlán bőrébe.”
Az előadás George Sand szövegeinek felhasználásával készült. Dramaturg: Adorján Beáta, díszlettervező: Mathieu Lorry-Dupuy, jelmeztervező: Mészáros Zsófia, rendező: Adélaïde Pralon, bemutató: 2017. szeptember 29., este hétkor.
Hozzászólás zárolva.