Hurrá! Itt a hivatalos nyár, és vele Stoneheng-i emlékeim
Idén június 21-én reggel 6 óra 25 perckor köszöntött be a csillagászati nyár. Ilyenkor jár a Nap az égbolton látszólag a legmagasabb ponton. Ilyenkor legrövidebb az éjszaka, és leghosszabb a nappal. A dél-angliai Stonehenge misztikus kőépítménye ilyenkor megtelik turistákkal, ezoteristákkal, hogy meghallják a múlt üzenetét…
Szent Iván éjszakája ősi pogány ünnep – de nemcsak nálunk.
A legismertebb hagyomány az úgynevezett tűzugrás. Annyira mélyen beleivódott az emberekbe, hogy annak idején a keresztények is megtartották magát, a tűzgyújtás hagyományát, mint a megtisztulás és az újjászületés jelképét. A magyarok népi kalendáriuma egyenesen Szent Iván havának nevezi a júniust. Igaz, hogy az Ivánokat majd csak 24-én köszöntjük, de ennek is megvan a maga oka. Földünk egészen pontosan 365,25 nap alatt kerüli meg a Napot, míg mi „csak” kereken 365-tel számolunk. Ezt úgynevezett szökőévekkel korrigáljuk, így aztán maga a napforduló is „elmászhat” a naptárban.
Az irodalomból Shakespeare Szentivánéji álmát ismerjük legjobban, hisz a vidám történet is a mágikus, legrövidebb éjszakán játszódik.
Finn barátaimat is itt említem meg: fanyar humorral úgy beszéltek e napról, hogy ők ekkor tartják A NYARAT.
Stonehenge
I. e. 3000 és az i. e. 1600 között épülhetett a dél-angilai Stonehenge. A világörökség részét képező kőépítmények lenyűgözik az embert. Nemes egyszerűséggel bronzkori obszervatóriumnak is tartják a kör-körös kőtömböket, és a körülötte lévő árkokat. Márciusban jártam ott. Mint kiderült, évente legalább egymillió ember zarándokol el ide. Ma már nem lehet bemenni a kövek közé, kizárólag kívülről lehet megcsodálni az építményt. Sőt, először csak a látogatóközponthoz érkezhet az ember, és onnan kis buszokkal viszik az építményhez a turistákat. Megjegyzendő, hogy érdemes bemenni a helytörténeti múzeumba. Már csak azért is, mert ott a technika segyítségével átélhetjük azt a látványt, amit a kelták láthattak a tavaszi napforduló idején. Érdemes megnézni a leletegyüttest, és azt a szabadtéri bemutatóteret is, ahol megmutatják, hogyan élhettek az építők, illetve miként mozgathatták a hatalmas kőtömböket. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-es és a 1950-es ásatások után születtek. A Wikipedia szerint a brit tudósok ma azt állítják, a hely egy olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Bármi is volt az ősi építmény, lenyűgöző hallani, ahogy az oszlopok között süvít a szél, mintha a múlt üzenne valamit. A nyári napfordulókor is megtelik a környék turistákkal, ezoteristákkal. Talán azért is, hogy ők is figyelhessenek erre az üzenetre.
Hozzászólás zárolva.