Nem fulladni, mérni! Különben gyilkol!

Fontos tudni, hogy szén-monoxid-mérgezés minden olyan fűtőrendszer mellett felléphet, amelyikben égéstermék keletkezik. Tehát nemcsak gáz-, hanem – többek között – fa vagy vegyes tüzelésű kazánoknál, kandallóknál is. Az elégetett anyagtól függetlenül a rosszul szellőző helyiségekben, a nem karbantartott, vagy nem rendeltetésszerűen használt tüzelőberendezéseknél, kéményeknél, elszívó berendezések használatánál fordulhat elő, hogy az égéstermék visszaáramlik, ami mérgezéshez vezethet.

A balesetek megelőzése érdekében fontos, hogy a tüzelőberendezések beüzemelését szakemberre bízzuk, és ne feledkezzünk meg a rendszeres ellenőrzésről, karbantartásról. Emellett azonban mindenképpen szükséges a szén-monoxid-érzékelő berendezés üzembe helyezése is. Ez ugyan egyelőre kizárólag új építésű ingatlan és a helyiség légterétől nem független, nyitott égésterű tüzelőberendezés esetében kötelező, de saját és családunk érdekékben mindenhol ajánlott, hiszen segíthet az életeket követelő tragédiák elkerülésében. A veszély ellenére egy két évvel ezelőtti vizsgálat szerint a nyílt égésterű gázkészüléket használó háztartásoknak csak a felében volt szén-monoxid-érzékelő, s bár nincs száz százalékos biztonság, az elmúlt négy évben nem történt haláleset olyan háztartásban, ahol CO-érzékelő volt.

Hogyan válasszunk?

Pár ezer forintért is kapható bárhová elhelyezhető, kompakt készülék, mely fény és hangjelzéssel figyelmeztet, ha a színtelen, szagtalan gáz jelenléte kimutatható a lakás levegőjében. A szén-monoxid-védelem az okosotthonok felszerelésének is részét képezheti. Az intelligens hálózathoz csatlakoztatott mérők akár az okostelefonunkra is küldhetnek üzenetet, ha gond van. A komolyabb, néhány tízezer forintos riasztók a kazánhoz csatlakoztathatók, vész esetén pedig nemcsak jeleznek, hanem le is állítják a fűtőberendezést.

Sajnos tény, hogy még ma is sok a megbízhatatlan szén-monoxid-mérő a boltok polcain, néhány éve a fogyasztóvédelem próbavásárlásaikor kiderült, a termékek többsége nem működött megfelelően. A megbízható típusok listája megtalálható a fogyasztóvédelem honlapján. Érdemes ezek közül választani, nehogy hamis biztonságérzetbe ringassuk magunkat. Tanácsos szakboltban megvenni az érzékelőt, hozzáértő segítségét kérni a választáshoz, és szükség esetén a felszereléshez is – tanácsolják az újHÁZ Centrum szakértői.

Hová kell felszerelni?

Ha biztonságban szeretnénk érezni magunkat az otthonunkban, minden olyan helyiségbe fel kellene szerelni az érzékelőt, ahol nyílt égésterű gázüzemű tüzelőberendezést használunk. Fontos a védelem azokban a szobákban, ahol sok időt töltünk, például a hálóban és a nappaliban. De kifejezetten ajánlott olyan helyiségekbe – többek között a fürdőszobába – is telepíteni, ahol nem túl jó a szellőzés. Az optimális működés érdekében akár több vészjelző elhelyezésére is szükség lehet a lakásban.

A szén-monoxid-érzékelőt falra vagy mennyezetre is rögzíthetjük. Előbbi esetben az ajtó felső éle fölött, a mennyezettől legalább 15 centire, utóbbi esetben minden faltól legalább 30 centire legyen. Mindemellett fontos, hogy a gázforrástól 1-2 méterre helyezzük el. A különböző helyiségekben ugyanakkor eltérő az ideális helyszín. A fürdőben az ajtónyílás felső éle alatti magasság, a hálóban az ágy magassága az ideális – mondják az újHÁZ Centrum szakértői. A megfelelő működés érdekében fontos, hogy az érzékelőt ne takarja bútor vagy függöny és ne befolyásolja a működését légáramlat, huzat sem.

A szén-monoxid-mérgezés kezdeti jelei lehetnek fejfájás, szédülés, hányinger, kábultság – vagyis könnyű összetéveszteni egy megfázással, vírusos megbetegedéssel. A komolyabb mérgezés tünetei között végtagrángás, görcsök szerepelnek, ezt ájulás, majd végső esetben légzésleállás követi.