S.Ö.R.-ben az igazság!

Interjú Kálloy Molnár Péterrel a S.Ö.R  15. éves jubileumi előadása alkalmából

Kubik Elvira:

Milyen motivációból indult 15 évvel ezelőtt a S.Ö.R., és mi lett belőle? Miben látod a változást?

Kálloy Molnár Péter:

A játszóterek szerint egyszerű felosztani: a Komédiumban mutattuk be, az volt a legkisebb tér ’94-től ’99-ig, utána következett 3 év Buda Stage, és aztán a Vidámszínpad, ami most már Centrál Színház.

KE:

Miben változott a darab szellemisége, előadásmódja?

KMP:

Mi sem gondoltuk, hogy ekkora siker lesz. Jó mókának indult, de még az első nyár elején ki kellett tűzni plusz 3 előadást.

Az előadás maga folyamatosan alakult: mára már csak néhány maradt az eredeti improvizációkból, de én még többet szelektálnék. Sok minden rárakódott a S.Ö.R.-re, ami már nem aktuális. Egész más, amikor három 23 éves srác csinál egy szemtelen, pimasz, jópofa előadást, de mi mindjárt 40 évesek leszünk – nem biztos, hogy még mindig jól állnak nekünk a dolgok. Bátran húznám jóval rövidebbre, érdekesebbre, új fordulatokkal spékelném meg az egészet.

KE:

A darab reflektál a társadalmi, politikai problémákra, a korhangulatra. Ezt fontosnak érzed, vagy nézőcsalogató marketing fogás?

KMP:

15 év alatt soha nem kellett kétségbeesnünk, nézőket toboroznunk. Az improvizációk azért kerülnek be, mert szeretnénk frissen tartani az előadást, de reklám erejük nincs. Hihetetlen küldetést sem érzünk, hogy a színpadról mondjuk meg, hogyan lehetne jobbá tenni Magyarországot.  Az egyik ötlet adja a másikat. Szerencsések vagyunk, bőven van mire reflektálni – ebben az országban mindig történik valami.

KE:

Londonban is tanultad a színészmesterséget, ahol a játékban jóval nagyobb tere van improvizációnak, mint itthon.  Ez egy életre meghatározott?

KMP:

Azt vallom, hogy a mi erős közép-kelet európai szívvel és dühvel történő színjátszásunkat lehet ötvözni az angolszász improvizációra épülő, eszköztelen színházzal, ahol a díszlet és a jelmez is majdhogynem lényegtelen, és így fantasztikus előadások születhetnek.