Vízkereszti ünnepi szokások egykor és ma

Január hatodikán, vízkereszt, Háromkirályok vagy a katolikus liturgia hivatalos megnevezése alapján „az Urunk megjelenésének” ünnepét tisztelik a hívők. Ennek az ünnepnek a története egészen a kora középkorig visszanyúlik és ma is élő hagyományok kötődnek hozzá. Főleg a római katolikus vallású népesség egyik szép ünnepe.

Alig másfél évszázada még nagyobb rangú parancsolt ünnep volt, mint a karácsony. Ezen a napon emlékeznek meg a hívek arról a Szentírásban is leírt eseményről, amikor is a három király, más fogalmazásban a napkeleti bölcsek a betlehemi csillag fényét követve megtalálták a gyermek Jézust és ott ajándékaikat, a mirhát, a tömjént és az aranyat hódolva a kisded előtt átadták a Szent családnak. Ezen a napon van hagyományosan a vízszentelés napja, innen a vízkereszt napja elnevezés.

A néprajztudomány a szenteltvíznek nagyon sok alkalmazását felgyűjtötte. Manga János egyik tanulmányában, amely Rudna és Kőrös községek néprajzával foglakozik, szintén megemlíti a vízszentelés szertartását és a megszentelt víz alkalmazásának számos lehetőségét. A szenteltvizet a római katolikus és az ágostai evangélikus egyház is alkalmazza, a hívek ilyenkor a templomban megszentelt vizet hazaviszik és külön erre a célra készített üvegcsékben tárolják.

 A szenteltvizet a betegség, a gonosz elűzése ellen, ember és állatgyógyításra egyaránt használták. Szokás volt, hogy a hosszabb útra indulók ittak egy kortyot indulás előtt, de a tavaszi állatkihajtáskor is ezzel áldották meg a legelőre induló állatokat. Nagyanyáink korában az év első kenyérsütésekor a tésztához szintén néhány csepp szenteltvizet is hozzáadtak. A szenteltvíz szinte minden vallásos háztartásban megtalálható még ma is.

A Felső-Garam mentén, Sumjác községben például vízkereszt napján a népviseletbe öltözött hívek a templomtól a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt kis kápolnához indulnak processióban. Emellett a kápolna mellett ered ugyanis egy igen bővizű, védett ivóvízforrás. Az innen kiinduló patakot a helybeliek Jordánnak hívják. A forrásvizet kimerítve a falu papja megszenteli a vizet, és a menet énekelve tér vissza a templomba, majd minden hívő saját használatra hazaviszi a szenteltvizet.