A női gyönyör anatómiája

Anna (39) írja: "Tizenkilenc évesen veszítettem el szüzességemet. Fülig szerelmes voltam Mátéba. Vágyódtam utána, a testi kapcsolatra. Amikor sor került rá, valami fenséges érzést vártam, amiről mindig álmodtam. Csakhogy nem éreztem semmit. Végül szakítottunk. Mátét még két férfi követte. Végül megtanultam az orgazmust, de csak önkielégítéssel. Szeretkezéskor valahogy soha nem jött össze. A negyedik partnerrel végre elértem a csúcsot."

A férfiaknak miért nincs problémájuk?

Anna esete eléggé gyakori. Mivel viszonylag későn kezdte a nemi életet, orgazmuskészsége valószínűleg nem fejlődött ki. Ha ezt előre tudta volna, sok szenvedéstől és kisebbségi érzéstől megkímélhette volna magát. És még lényegében szerencséje is volt. A nők bizonyos százalékának ugyanis az élete végéig nem sikerül a nemi gyönyör csúcsát elérni.

Vannak, akik belenyugszanak, vannak viszont olyanok, akik egész életük folyamán gyötrődnek amiatt, hogy valamiről lemaradtak. Bármilyen kellemes érzések is kerítik hatalmukba, soha nem adják át magukat teljesen ennek az érzésnek. Mindig arra gondolnak, hogy az a bizonyos dolog egyszer csak bekövetkezik. Csakhogy az orgazmus egyik legnagyobb titka, hogy minél jobban el szeretnénk érni, annál nehezebben jön.

Miért épp a nők szenvednek az effajta problémákban? A férfiak orgazmusával kapcsolatos problémák sokkal ritkábbak, a nők esetében viszont napirenden vannak. A nőknek csak a 30 százaléka ér el minden szeretkezéskor orgazmust, 50 százalék csak időnként, 15 százalék ritkán, 5 százalék pedig soha az életben.

Arról, hogy bekövetkezik-e az orgazmus, nem a nemi szervek, hanem az agy dönt, pontosabban annak egyik része. Itt összpontosul minden információ, amit a nemiséggel kapcsolatban gyűjtöttünk: a vágy erőssége, amely genetikailag adott, a szexszel kapcsolatos vélemények, amelyeket a szülői házból hoztunk magunkkal, a kellemes érzések, esetleg a szexuális trauma, amelyet életünk folyamán szenvedtünk el.

A csúcs felé az agyon keresztül vezet az út