A picinek babakocsiundora van? Itt a megoldás!
Kell a levegő a picinek jó és rossz időben egyaránt. De az is lehet, hogy menni kéne valahová a gyerekkel. Ám a gyerek már a babakocsi láttán vagy éppen útközben zendít rá vigasztalhatatlanul. Vajon mi lehet az oka, hogy egyes gyerekek annyira tiltakoznak a kis „jármű” ellen? Körüljártuk a témát életkoronként, és van néhány remek ötletünk is!
Az okok, mint a legtöbb probléma felmerülésekor, a babakocsi ellen tiltakozó kicsik esetében is az életkorral változnak
Ha egy újszülött sír a babakocsiban, annak legtöbbször az az oka, hogy nem érzi magát biztonságban a zötykölődő kocsiban fekve. Segíthet, ha az első időkben olyan kocsit használunk, ahol mózeskosárban vagy hordozóban feküdhet, mert a szűkebb térben nagyobb biztonságban érzi magát. Sok baba számára az első időkben csak a hordozókendő a megoldás, így érzik jól magukat séta közben. Idővel aztán nekik is meg lehet mutatni újra a babakocsit.
Hasonalvós babáknál előfordulhat, hogy háton nem tudnak elaludni a babakocsiban sem, őket, ha a kocsi teljesen vízszintesre állítható, hason is le lehet tenni aludni a babakocsiba.
2. Féléves kor előtt, ha a korábban babakocsiban rendszeresen alvó, nézelődő baba sírni kezd a kocsiban, akkor annak gyakran az az oka, hogy unatkozik. Ilyenkor segíthetnek a kocsi fölé fellógatható játékok, de lehet egyéb játékokat is a kocsiba tenni. Mindenképpen érdemes ezeket is a kocsihoz erősíteni, mert idővel a baba elkezdi őket kidobálni a kocsiból.
Amikor a baba már stabilan tartja a fejét, a 4-5 hónapos kort követően a babakocsi háttámláját meg lehet dönteni 150 fokban, így jobban kilát, illetve, ha van kocsira tehető hordozó, abban is lehet sétáltatni, mert ebből is jól kilát a kicsi.
A babakocsiban való sírás oka az is lehet, hogy a kicsi nem látja az anyukáját, így nem érzi magát biztonságban. Ezért célszerű átfordítható karos babakocsit vásárolni (illetve a hordozós babakocsiknál a hordozó általában az anya felé néz, a babakocsi viszont kifelé, így amíg kisebb a baba, addig a hordozóban lehet úgy sétáltatni, hogy lássa anyát).
3. Féléves kor után a babakocsi-utálat fő oka általában az, hogy a kocsiban ülni kell, pici pedig mozogni szeretne. Gyakran a babakocsiba ültetéskor még nem szól a baba, hanem csak bizonyos idő után zendít rá. 9-10 hónaposan azonban már az is előfordulhat, hogy rögtön hisztizni kezd, ahogy a kocsi felé közelítesz, kifeszíti magát, és láthatóan nem akar beleülni. Megoldásként ilyenkor szóba jöhet a hordozókendőben vagy háti hordozóban való sétáltatás, vagy ha már tud állni, akkor már ki lehet próbálni a szülőkormányos tricikliket is sétához.
4. Egyéves kor után, amikor már általában megtanulnak járni a babák, szívesebben sétálnak a saját lábukon, és előfordulhat, hogy jó darabig egyáltalán nem lehet őket babakocsiba tenni séta idején, inkább ők szeretnék tolni a kocsit. Idővel azonban rájönnek, hogy ha elfáradnak, akkor nem is olyan rossz dolog a kocsi, és másfél–két éves kor között újra szívesen ülnek bele.
Ha első alkalommal nem kedveli a kicsi a babakocsit, akkor úgy lehet hozzászoktatni, hogy először a lakásban pár percre beletesszük, és ha már elfogadja, akkor először csak 5-5 percet sétálunk vele, s ha sírni kezd, felvesszük megnyugtatni, majd visszatesszük a kocsiba. Ha már ebben az 5 percben nem sír, akkor lehet hosszabb útra indulni vele.
Ha egész napos kirándulást tervezünk babakocsival, akkor is számítani lehet rá, hogy menet közben elunja a baba a kocsiban üldögélést. Ilyenkor jó szolgálatot tehet a hordozókendő vagy a kenguru, amit a babakocsival felváltva lehet használni.
Forrás: kismamablog
Hozzászólás zárolva.