Olyanok vagyunk, mint az állatok: eszünk, szexelünk…
Az állatvilágban a szexnek vitathatatlanul fajfenntartó szerepe van: a nőstény igyekszik a legmegfelelőbb apát megtalálni utódai számára, míg a hím esetében előnyösebb, ha sok kapcsolatot létesít, így biztosítva a megfelelő számú utódot és génjeinek átörökítését. A nőstény szaporodási sikerét viszont nem növeli, ha egy termékenységi ciklus alatt, több hímmel párosodik.
Az éhség és a nemiség a legerősebb vágy az emberben, és egyúttal a legerősebb vágyakat képesek kiváltani – vallja Szent-Györgyi Albert. Míg azonban az éhség miatt már robbantak ki forradalmak, háborúk, addig a nemiségnek elsősorban ökológiai jelentősége van. Nélküle kialudna az élet.
A 60-as-70-es évektől körvonalazódó szociobiológiai kutatások olyan hipotézist vetettek fel, miszerint bár az embernél kettéválik a fajfenntartó és az örömszerző funkció, személyiségünk alapja mégiscsak genetikailag kódolt. Késztetés szintjén valamennyiünk viselkedését az ösztönök határozzák meg.
Desmond Morris angol zoológus szerint a nő a genetikai szempontból a lehető legjobb férfit illetve leggondoskodóbb, legszeretőbb apát választja ki. Morris azt is hozzáteszi, hogy természetesen a nő részéről is megjelenhet a hűtlenség. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem célszerű olyan férjet választani, aki olyan jó külső jegyekkel rendelkezik, hogy arra más "nőstények" is szemet vethetnek. Ezen tulajdonságokat inkább egy szeretőnél keresi meg. Morris úgy véli azonban, hogy a hűtlenség, hiszen lényéből fakadóan nem jellemzőek a nőkre, abba esetleg a külső hatások sodorják bele. A nők kapcsolatot akkor hagyják ott, ha valami nem stimmel benne. (Forrás: www.orvosanten.hu)
Felmerül persze az olvasóban, hogy különbségek mégis vannak. Az állatvilágban például csak meghatározott időszakban működik a nemi késztetés, és a termékenység jelei egyértelműen felismerhetők. Az ember viszont bármikor képes az együttlétre, s mi magunk nélkülözzük ezeket a termékenységre figyelmeztető jeleket. Vagy mégsem teljesen?
Morris Az emberállat című könyvében írja le, hogy az ember a felegyenesedéssel több dolgot is elvesztett. Korábban például a külső nemi szerv jól látható volt, s ingerforrásul szolgált a hím számára. A felegyenesedéssel ez takarásba került, helyette azonban más szexuális figyelemfelkeltő jelek vették át a szerepét: az ajkak, amelyek a vagina jelképévé váltak (maga az ajak a nagy-, az íny a kis szeméremajkakat, a nyelv pedig a csiklót jelképezi.) illetve a gömbölyű fenék és mell.
Hozzászólás zárolva.