90 éve született a magyar színészlegenda: Latinovits Zoltán
Imádták, vagy gyűlölték, de közömbös senki nem tudott lenni iránta. Latinovits Zoltán elementáris tehetség volt, aki művészetében, emberi értékekben nem tűrt megalkuvást. Bajor Gizi indította el a később nagy sikereket és csúfos csalódásokat hozó színészi pályán. Ma lenne 90 éves. Akár még köztünk is lehetne. Ha a sors, vagy ő maga – máig sem tudni melyik, másképp nem dönt.
Ma 90 éve, 1931 szeptember 9-én, Budapesten született, nagyapja, Gundel Károly éttermének emeletén, saját bevallása szerint „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Édesanyja Gundel Katalin volt a legendás vendéglátós família sarja. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos a kis Zoltán születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami egész életére ható fájdalma volt Latinovitsnak. Tizenhárom nagybácsi, a gyermek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett.
„Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket”
A középiskolai önképzőkörben egyszer bemutatták a Dózsa György című drámát. Ebben Latinovits egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után – a közönség soraiban ülő Bajor Gizi csak őt kereste meg. Azt mondta neki: „Maga menjen színésznek!”. Ez addig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe.
Ám ő asztalostanonc, majd hídépítő munkás lett. Később beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kapott. Mindeközben NB I-es keretben játszott a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és nagyon jó vitorlásversenyzőként ismerték.
Pályakezdés
Az egyetemi évek alatt folyamatosan szavalt, a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedett a színészmesterség fortélyaival. Mint később bevallotta: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtették Debrecenbe segédszínésznek. Többek között Márkus László, Harkányi Endre, Tyll Attila partnere lehetett, akiktől nagyon sokat tanult. Debrecen után Miskolc, majd Budapesten a Vígszínház, a Thália, később a Veszprémi Nemzeti Színház voltak pályájának állomásai.
Modern játékstílus
Latinovits Zoltán modern játékstílusát az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg egyedi találékonysággal, emlékezetes alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe, a Mario és a varázsló Cipollája, vagy a Tóték Őrnagya. Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. 1976. február 27-én a Fővárosi Operettszínházban volt az utolsó színházi bemutatója: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak.
Filmes sikerek
1959-től kezdve egészen haláláig filmezett. Krisztyán Tódorként az Aranyember-feldolgozásában láthatta a közönség, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben alkotott maradandót. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját kapta.
Hozzászólás zárolva.