A Kádár-rendszer mindenkit egyforma fürdőnadrágba öltöztetett
Tavaly ilyenkor jelent meg Kiss Noémi Balaton című novellás kötete, és pontosan rá egy évre, a könyvet most német nyelven is kiadták. az A novellafüzér a nyolcvanas évek Magyarországáról ad képet, erről a világról beszélgettünk az íróval.
(A novella egy magyar és egy kelet-német kislány barátságáról és hirtelen elválásukról szól, miután a német család, titokban nyugatra szökik. A holmijukat, az egész háztartásukat egy magyar családnál hagyják.)
A Piócák című novellában is feltűnik a német szál. Itt a barátnők közül az egyik, egy szegény sorsú kislány, nyaranta sportot űz abból, hogy a német turisták parton hagyott tárgyait -törülközőket, órákat – lovasít meg, így egyenlítve ki a bántó társadalmi és vagyoni különbségeket.
A könyvet Lipcsében bemutató neves kritikus, Jörg Plath azt emelte ki, hogy a korabeli fényképeket nézegetve, nem tudott különbséget tenni kelet-, és nyugatnémet emberek között. Én is arra emlékszem, hogy nekünk is mindig csak „a németek” voltak, akik a két ország valamelyikéből hozzánk jöttek.
Valahogy a Kádár-rendszer mindenkit egyforma fürdőnadrágba öltöztetett. Mi nem gúnyolódtunk az endékásokon, amit később a nyugati németek sajnos rendre megtettek.
Eddig a Balatoni történeteknek inkább csak a kedélyes oldalát érintettük, volt viszont egy kevésbé vidám része is a történetnek, amit Dalos György föl is dolgozott a Balaton-brigád című könyvében. Ez pedig a Stasi jelenléte a német nyaralók között. Miben más a te novellás köteted és Dalos könyve?
A válaszomat megkönnyíti, hogy az egyik író-olvasó találkozón találkoztam Dalossal, és kölcsönösen ki is veséztük a könyveinket. Dalos könyve talán jobban át van itatva politikával, a személyes szálakat át-át szövi a politika. Az én novelláskötetemben a kettő jobban eloszlik, a politika nem jelenik meg annyira domináns módon. Nálam rejtve, a családi szorongásokban tűnik fel a kor szabadságvágya.
Mindez egyébként valamiképp átvezet mai világunkba is, már ami a politika jelenlétét illeti az életünkben. Sajnos az egyre inkább elmérgesedő német-magyar diplomáciai viszony komoly kihatással van a kulturális kapcsolatokra is. A magyar kormány politikájának általános a német elutasítása, emiatt sajnos a magyar kultúrára és a magyar irodalomra is egyre kevesebb figyelem hárul. Míg 1998-ban a Frankfurti Könyvvásár díszvendége Magyarország volt, ami egy hihetetlenül nagy a kitüntetés, addig a mostani helyzetben még csak nem is reménykedhettünk abban, hogy a Lipcsei Nemzetközi Könyvvásáron – és ezt a szervezőktől hallottam – belátható időn belül kiemelt vendégek lehetünk.
Hozzászólás zárolva.