A szecesszió dresszkódja a Ráth György-villában
Ráth György a budapesti Iparművészeti Múzeum alapítója és első igazgatója volt. Bár a jogi pályán futott be szép karriert, szenvedélyesen gyűjtötte a muzeális értékű könyveket és iparművészeti tárgyakat. Még halála előtt az államra hagyta ezer darabos, felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményét. A Városligeti fasorban álló villája ma a múzeum kiállítóhelye. Az eredeti bútorok, berendezési tárgyak miatt is érdemes felkeresni az épületet, különösen, hogy nemrég a szecesszió viseleteteit bemutató időszaki kiállítás is nyílt benne.
Elfogult vagyok. Rajongok a szecesszióért! Az épületekért, bútorokért, tárgyakért, ékszerekért egyaránt. A szecesszió motívumaiban egyszerre van jelen a finomság és a lendület. Ruhákat eddig csak ritkán láttam, most azt is megtudtam miért.
A Dresszkód: Szecesszió című kiállítás a múlt századfordulón élő nő gardróbjába és életmódjába enged bepillantást. Csepregi Noémi kurátor az Iparművészeti Múzeum Textil- és Viseletgyűjteményéből válogatott. Nehéz dolga volt, mert az egykori, a ruhák, textilek keményítéshez használt vegyszerek, az idő múlásával olyannyira szétroncsolták a szöveteket, hogy nagyrészük már szó szerint darabjaira hullik. Restaurálásuk költséges és hosszadalmas. A gyűjteményből csak kevés öltözék alkalmas arra, hogy bemutassák. Ezért is különlegesség ez a tárlat.
A korabeli öltözékek és kiegészítők – legyezők, táskák és napernyők – a szecesszió alkotta új, légies nőideált mutatják be. A lendületes ívek, indák a növényi ornamentikát állították párhuzamba a női kecsességgel.
A szecesszió egyszerre zárta le a 19. század pompára törekvő viseletét és indította el a 20. század racionális, funkcionalista divatját. Az első világháború kitöréséig a női viselet egyre lazábbá, kényelmesebbé vált, hiszen a hétköznapok nyújtotta aktív életmód, a munka és a sport már megkövetelte az egyszerűbb és kényelmesebb öltözékeket. De annyira azért nem lazult, hogy a fűzőnek búcsút mondtak volna!
A szecessziós divatvonal 1899-re alakult ki, amikor egy új típusú fűző „angolnaszerű” S-vonalú sziluettet varázsolt a hölgyeknek. Az excentrikus megjelenést a szeszélyesen a vállakra vetett boa, a laza, hullámos haj, a japános, tarkóra csavart konty, és az óriási, nehéz kalap tette teljessé.
Az 1880-as évektől a gépi termékek térhódításának következtében felmerült az igény a hagyományos kézművesség felelevenítésére, a csipkeművészet újjáteremtésére. Ennek ékes példája a Dékáni Árpád által tervezett legyező, ami első díjat nyert az 1903. évi Vízcsöpp Társaság legyezőpályázatán.
Hozzászólás zárolva.