700 EZREN OLVASSÁK A KÖNYVEIT
„Az írás számomra terápia” – interjú Fejős Éva írónővel
Ha valaki olvasott már akár egy Fejős Éva könyvet is, akkor pontosan tudja, hogy a borító színessége, könnyedsége mennyire visszaadja a beltartalmat. És azt kell mondjam, hogy egyúttal visszaadja az ő személyiségét is, mert Éva pont olyan szórakoztató, mint a regényei. Annyira együtt él velük, hogy bármiről is kérdeztem, valahogyan mindig az írás volt a válasz.
-
Értesz te az üzlethez? Meg lehet ebből élni?
- Azt mondanám, hogy most már értek hozzá és meg is élek belőle, de azért ebben nagyon sok munka és olykor egy-egy pofon is van. Ott kezdődik, hogy matekból rém rossz voltam mindig, most pedig állandóan számolnom kell. Aztán, amikor meglett a webshop, első nap összeomlott a rendszer. Ezt óriási pofon volt, mert nagyon készültem rá. Most már profin működik, sőt, ez adott támaszt, ez húzott ki a bajból a lezárások alatt.
-
Meg az a zseniális ötleted, hogy fejezeteket lehetett vásárolni a készülő könyvedből.
- Ez tényleg jó konstrukciónak bizonyult, az olvasók nagyon szerették. Előre kifizették a könyvet, majd hetente kaptak egy-egy fejezetet, amikor pedig nyomtatásban is megjelent a kötet, azt is átvehették egy ajándék regénnyel együtt.
-
De van más is: 2021-es naptár, maszk – igazán kreatív vagy! És azt is nagyon szerették a követőid, hogy felolvasást tartottál nekik a karantén idején.
- Az az én szívemnek is nagyon kedves volt. Egészen különleges érzés ilyen módon elérni hozzájuk. Pedig nekem eddig is elég szoros volt a kapcsolatom velük, az évek alatt rengeteg visszajelzést kaptam arról, miben/hogyan segített valakinek egy-egy regényem. Ugyanakkor ez nagy felelősség is, mert emlékszem, amikor egy lány azt írta: ”Elolvastam a Mexikóit, felmondtam és indulok”. Figyelmeztettem rá, hogy azért ez csupán egy fikció, de ő ment! Más kérdés, hogy azóta is tudok róla, és minden rendben vele, de képzeld el, ha belebukik… Azt nehéz lett volna feldolgoznom.
-
Olyan volt már, hogy magadnak segítettél egy helyzet megoldásában azzal, hogy újraolvastad egy könyved, vagy úgy cselekedtél, ahogy egy regényhősöd?
Az írás számomra terápia, akkor is, amikor nem kimondottan saját élményekre támaszkodom. Tehát, ha így nézem, mindenképpen segít ventillálni a feszültségeket, kétségeket, vívódásokat. A történetek pedig annyira bennem vannak, hogy talán nem is tudnám megválaszolni, mikor szól belőlem a saját hangom és mikor egy karakter. A könyveim és én egyek vagyunk.
Hozzászólás zárolva.