PRIVÁT ÜZENET Madridból
Egy birodalom emlékére
Új sorozatunkban, a PRIVÁT ÜZENETBEN, külföldön élő honfitársaink írják meg nekünk, mit adott számukra egy nagy váltás, egy új élethelyzet. A kezdeti rácsodálkozás után milyen örömökkel vagy épp nehézségekkel jelentkeznek a hétköznapok? Szluha Krisztina 2018-ban döntött úgy, hogy feladja budapesti életét, fejest ugrik egy szerelembe és egy új országba. Barcelonában él, de a múlt hétvégén, hosszú hónapok bezártsága után, végre elutazhatott Madridba.
Az egykor mélyen katolikus spanyol birodalom központja arab alapokon nyugszik. Számos spanyol várossal ellentétben Madridban nem telepedtek le a rómaiak, a várost a mórok alapították, Madrid elnevezése is egy arab szóból, a Madzsritból származik. A városalapításnak stratégiai okai voltak, erről a területről ugyanis jól láthatók az Észak- és Dél-Spanyolországot elválasztó hegyek, a mostani királyi palota helyéről tervezték az arabok további hódításaikat az északi területek felé. A történelmi jelentőségű épületet az évszázadok alatt többször átépítették, a palota mostani formáját a francia uralkodóházból érkező V. Fülöp ideje alatt nyerte el, versailles-i mintára tervezték.
A 11. században került kasztíliai kézre a város, és a 16. században vált az akkor már Amerikát meghódító Spanyol Birodalom központjává. Más gyarmatosító ország fővárosával, Párizzsal vagy Londonnal szemben azonban mégis kevésbé érezhető a gazdagság. Úgy tartják, ennek az oka, hogy a hódításokból befolyt vagyont a spanyol uralkodók nem saját fővárosuk felvirágoztatására, hanem további vallásháborúkra költötték. Madrid tehát kevésbé fényűző, mint a többi nyugat-európai főváros, de nem kevésbé monumentális. Hatalmas parkja, múzeumai és gigantikus terei vannak, és a Gran Víat sugárút, amit a madridi Broadwaynek is lehetne nevezni, színházak és mozik érik egymást. New York-i és chicagói mintára építették az igen rövid 1898-as spanyol-amerikai háború után, melyek következtében Spanyolország elveszítette utolsó jelentős tengerentúli gyarmatait, köztük Kubát és Puerto Ricót is.
Az egykori birodalom mára csak emlék, de Madrid ennek ellenére nem szomorkodik. A várost az egyik legélhetőbbnek tartják az országban, és ennek okát az olyan negyedek kacsakaringós, szűk utcáiban éreztem leginkább, mint a La Latina vagy a Chueca. Kis butikok, könyves- és lemezboltok, bárok érik egymást, és tízpercenként mindenhol rákezd egy muzsikus. Vacsorát gyakorlatilag nem kell rendelni, az italhoz ingyen érkezik a tapas, és néha még velünk, turistákkal is előfordult, hogy nem számoltak fel mindent, amit kértünk.
De Madridban is eljön a záróra, és amikor felültem a Barcelonába tartó vonatra, tudtam, hogyha vége a vírushelyzetnek még visszajövök ide, mert ahogy az egyik pincér fogalmazott, Madrid éjjeli arca nélkül nem igazi a nappali.
Hozzászólás zárolva.