Gyermekek, dalok, szerelem

A Parfüm klip, az Eurovízió hangos sikere és a csendesebb időszakok váltakozása közben hogyan találod meg a művészi egyensúlyt?

Az elmúlt tíz évben tényleg megéltem nagyon-nagyon nagy sikereket, amik hirtelen felröpítettek az űrbe. Ilyen volt a Parfüm, és az Eurovízió is. De volt alkalmam azt is megtapasztalni, milyen az, amikor nem én folyok a csapból, nincs annyi megkeresés, nincs annyi interjú, nincs annyi koncert. Azt mondják, egy karriert minimum 8 évben lehet jól vizsgálni, mert abban már vannak hullámhegyek és völgyek.  Örülök, hogy ezeket megéltem. Különbséget tudok tenni a pillanatnyi népszerűség és a fontos, előremutató siker között. Azokra szeretnék most figyelni, akiket úgy nevezek, hogy koncertre járó közönség. Akik nemcsak addig érdeklődnek irántam, amíg a tévében látnak, hanem ott vannak a előadásaimon. Ma már bárkiből lehet 5-15 perces sztár, meg tud szerezni ilyen-olyan hírnevet. De amikor 3-5 ezer forintos jegyárral teltházat tudok csinálni, számomra már az a siker. Azon dolgozunk a munkatársaimmal, hogy olyan produkciót csináljunk, ami maradandó élményt szerez, amire szívesen költenek az emberek. Ez a nehezebb út a lájkok világában.

Miről szólnak az új dalok? Mi az, ami most foglalkoztat?

Tudatosan dolgozom azon, hogy úgy frissítsem a hangzást és a témákat, hogy meg tudjam tartani azt a fajta minőséget, amit eddig is képviselt a zeném. Lesz egy dal, ami arról a nyomasztó jelenségről szól, hogy ma már nem tudsz hitel nélkül ezen a földön létezni. Arra  szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világ nagyrésze el van adósodva. Nemcsak állami szinten, hanem az egyes emberek szintjén is. Közben a közösségi média a jólét hazug képét mutatja, nem a valóságot.  A jelenre való reflektálás eddig is jellemző volt a dalaimra, ezt is tükörnek szánom. A Boggie-s karakterjegyek, az akusztikus hangszerek mellett új, friss hangszereléssel kísérletezünk.