Így szüretelt a magyar
A szüret több mint mezőgazdasági munka, társasági esemény, amelyen még ma is összejön a család, a távolabb élő rokonok, barátok. A szorgos munka után jöhet a mustkészítés, evés, ivás, dínom-dánom. A legkorábbi érésű szőlőfajta, a Csabagyöngye szedésével idén augusztus közepén kezdődött el a szüreti szezon Magyarországon, ami régióktól és fajtáktól függően akár november végéig is eltarthat. Jöjjön most egy kis visszatekintés a múltba: hogyan szüreteltünk régen és ma.
Megszűnt a magántulajdon, a híres pincészeteket felszámolták. A szőlőföldeket felosztották a nincstelenek között, akik nem értettek a szőlőműveléshez, ezért többnyire kivágták a tőkéket. Az állami szőlészetekben alkalmi munkásokat rendeltek ki szüretelni, a középiskolás diákoknak sok helyen egy hét kötelező szürettel indult a tanév.
A hetvenes évek a borhamisításról elhíresült időszak volt Magyarországon. Az akkor már saját földjeiken termelő gazdák a korábbi bormennyiség két-háromszorosát kínálták fel a borkombinátoknak, úgy, hogy a tőkék száma semmit sem növekedett. Bármilyen szőlőszármazék – seprő, levél, törköly – szárazon a sűrítménybe áztatva a hozzá nem értők számára tökéletes bormásolatot eredményezett. 1977-ben buktatták le a három évig szabadon működő borhamisító bűnhálózatot. A rendszerváltás után ismét magánkézbe kerültek a történelmi borvidékek ültetvényei és képzett borászok készítenek egyre jobb és különlegesebb magyar borokat.
Ezt is olvasd el:
Hozzászólás zárolva.