Kulka János ezúttal nem néma szerepben!

Fazakas Péter rendező bevallotta, a forgatás előtt kicsit tartott tőle, hogyan fog Kulka János helytállni, de a félelmei már az első közös forgatási napon szertefoszlottak. Kulka csodálatosan teljesít, hatalmas akaraterővel, gyönyörűen dolgozik.

„Arra számítottam, hogy többet kell majd Jánossal foglalkoznom, de talán még kevesebb instrukciót igényel, mint a többi színész. Elég a hangulatot megadnom neki, ösztönösen jön belőle minden, az eszközei belülről jövő mély, őszinte gesztusok, úgy jó, ahogy van a jelenetekben.”

Kulka a forgatásokon kicsit fáradékonyabb, figyelni kel a fizikai határaira, de a minap Fehérvárcsurgón hajnali kettőkor, a vak sötétben, minden erejét megfeszítve szaladt az erdőben, Pilismaróton pedig az éjszaka közepén többször is beleugrott a víztározó hideg vizébe – ő kérte, hogy ne legyen dublőrje, saját maga akarta végigcsinálni.

„Kulka és az általa megformált Markó is átestek egy óriási traumán, ami az életükbe kerülhetett volna. A játszma történetében nem lehet tudni, hogy Markó pontosan milyen állapotban van: mennyi maradt vissza a betegségéből, mire emlékszik, mire nem, hogyan érzékeli, értékeli a külvilág változásait. Nem ismerjük a motivációt, a céljait, egy titokzatos férfi, maga a sötét, fekete lyuk. Amikor egy színész olyan szerepet játszik, amit magánemberként a saját bőrén már megtapasztalt, az olyan mély tudással, bölcsességgel, egyfajta derűvel tölti fel a filmbeli jelenlétét, ami máshonnan nem eredeztethető. Ez egy kegyelmi állapot, ami óriási pluszt ad az alakításához – én ezt a csodát látom, érzem Kulka játékában.” – összegezte Fazakas Péter rendező.