„Számomra életmentő a színház"
Meseterapeuta lett Szervét Tibor
Évekig úgy választottam darabot, hogy mindegy, mi az, de ő benne legyen. Láttam drámai szerepben, polgárpukkasztó előadásban és zenés komédiában is. Most viszont egy olyan arcát mutatja meg Szervét Tibor, amelyiket eddig nem ismerhettük. Az interjú még a színházak lezárása, illetve az Illatszertár bemutatója előtt készült.
-
Poirot szerepét tényleg sokan játszották, tévében, nagyjátékfilmben, de azt hallani városszerte, hogy briliáns az alakítása. Most akkor így másfél hónappal a bemutató után már kimondhatjuk, hogy a Gyilkosság az Orient Expressen siker, ugye?
- Úgy tűnik, hogy szereti a közönség, de ez nyilván nem egyedül az én érdemem, hanem a partnereimé is, a rendezőé – mindenkié, aki benne van. No és óriási szerepe van ebben annak a hiper-szuper 3D-s technikának, amitől rendkívül látványos lett.
-
Azt ígéri az előadás ajánlója, hogy 3D –s mozi élőben. Olyan lett, mint a Kenneth Branagh féle film?
- Szerintem annál jobb, én azt nem különösebben kedveltem.
-
Örülök, hogy ezt mondja, mert az nekem se tetszett. Ön kritikus? Vagy inkább elfogadó?
- Több évtizedet töltöttem azzal, hogy kíméletlen véleményt mondtam mindenről, azzal a szent meggyőződéssel, hogy én annyira okos vagyok, hogy mindenről tudom a frankót, és a világ az így van, meg úgy van. Ám a világot egyrészt nem érdekelte az én véleményem, másrészt jó párszor bebizonyosodott, hogy tévesen, rosszul, igazságtalanul látom a dolgokat. Ezért aztán egy ideje igyekszem a mellékneveket elhagyni. Vagyis nem minősíteni. Még az automatikus plusz, vagy mínusz előjelet se adni eseményeknek, élményeknek, embereknek, történéseknek. Persze a minősítés zsigeri, mindnyájan reflex-szerűen tesszük. Pedig annyiféle nézőpont létezik, akkor hogy mondhatom én, hogy valami/valaki ilyen, vagy olyan. Van az a szép történet, hogy a paraszt talál egy lovat. Összefut a falu, hogy milyen szép ló, milyen szerencsés, hogy találta, mire a paraszt azt mondja: majd meglátjuk. Másnap a fia próbálja megülni, a ló ledobja, összetöri mindenét. Jönnek a szomszédok, hogy mekkora nagy bajt okozott a ló, mire az ember megint csak azt válaszolja: majd meglátjuk. Harmadnap megjelennek a faluban a toborzók és csak a paraszt fiát nem sorozzák be, mert annak törött mindene… Tehát ilyen bonyolult a világ és ezt így hatvanegynéhány évesen már tök jó látni. Szóval megpróbálom nem nagyon a befolyásom alá vonni az eseményeket.
-
Pironkodva hallgatom, mert bevallom, a kritikai énem meglehetősen erős, és gyakorlom is azt, amit ezek szerint ön már nem.
- Pontosítok: amit igyekszem már nem gyakorolni.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.