Facebook hozzászólás
1 112

RÖGÖS ÉS NEHÉZ ÚT

Miből él a magyar színész?

Bár az SzFE-na a vészhelyzet kihirdetésével kényszerűségből a tiltakozók is időlegesen visszavonulót fújnak (legalább is az épületet elhagyják), ez a több hónapos közjáték arra mindenképpen alkalmat szolgáltat, hogy megnézzük, azok, akik kikerülnek az egyetemről, milyen lehetőségekkel vágnak neki az életnek, színészként miféle megélhetésük lehet, társulati tagként vagy szabadúszóként. Mit kínál számukra a szinkron, a reklámipar, és milyen esélyeik lehetnek – anyagilag is – ha bekerülnek egy nagyjátékfilm forgatására.

Mielőtt azonban nagyon elmerülnénk a részletekben, érdemes talán azon is elgondolkozni, hogy miért is Magyarország legkisebb egyetemének hallgatói álltak ellen a legkitartóbb módon a hatalom erőszakos beavatkozásának, miért az SzFE volt az, amelyik ilyen sokáig húzta.

Forog. Fotó: pixabay.com
Forog. Fotó: pixabay.com

Színészekkel, színészügynökökkel, casting ügynökökkel és több más szakmabelivel folytattam az elmúlt napokban háttér beszélgetést, azt szerettem volna tőlük megtudni, hogy miféle lehetőségeik vannak manapság a színészeknek ezen a sajátos piacon. De természetesen nem kerülhettük meg a színinövendékek lázadásának ügyét, hogy miért is ilyen elszántak.

Miért nem mondtak nemet az alapítványi átalakításra annak idején a közgazdasági egyetem hallgatói, az iparművészeti egyetem hallgatói, és még oly’ sokan? A magyarázat kézenfekvő: többségük a nemzetközi színtéren is versenyképes tudást sajátíthat el egyetemén, a színészek viszont a nyelvvel dolgoznak, többségüknek itt, Magyarországon kell megélniük.

Ezért is néztük meg, hogy egy színész miféle megélhetés után nézhet, ha nem elégszik meg a társulati tagsággal járó, néha csak másfél százezer forintnyi havi fix-szel, milyen esélyei vannak, ha szinkronizálni szeretne, ha nagyjátékfilmben játszana, sorozatszerepet vállalna, vagy egy reklámfilmben vállalná el azt, hogy egy bank, vagy egy italmárka arca legyen.

Több sebből vérzik a sokszereplős hazai szinkronipar

A filmforgalmazók, szinkronstúdiók és szinkrondolgozók hármasából a közösen megtermelt jövedelmek elosztásakor gyakorlatilag a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplők járnak a legrosszabbul, esetünkben a szinkronizálást ténylegesen végző szakemberek: színészek, rendezők, dramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók és gyártásvezetők.

Jövedelmük a legtöbbször nem tükrözi a szükséges szakértelmet, de leginkább a befektetett munka mennyiségét és annak minőségét sem – állapítja meg egy 2019-es kutatás, mely a SzíDoSz (Színházi Dolgozók Szakszervezete) Szinkron Alapszervezet megrendelésére készült.

A jövedelmek szintjét és a munkaszervezés főbb törvényszerűségeit, a szerződéseket ugyanis a szinkronstúdiók, valamint végső soron a filmforgalmazók és a televíziós társaságok, vagyis a megrendelői oldal határozza meg alapvetően. Vagyis az az oldal, ahol a pénz van.

A gyenge alkupozícióban, általában vállalkozói státuszban lévő szinkrondolgozók pedig legtöbbször kiszolgáltatottak a megrendelők néha igencsak nyers gazdasági érdekeinek. Mindenki, elsősorban persze a forgalmazók folyamatosan lefelé nyomják az árakat, és aki a sor végén áll, annak már igazán csak csurran-cseppen, holott a munka dandárját valójában ők, a szinkrondolgozók végzik el. Végső soron ennek köszönhető, hogy bérezésük nem, vagy csak kis mértékben növekedett az elmúlt 15 évben.





Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

STÍLUS

1 / 630

KUL-TOUR

1 / 158

KUL-TOUR

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!