Ne feledjük: ma van a magyar költészet napja – páros interjú

Mit jelent nektek a magyar költészet napja?

Kemény Zsófi, író, költő ,slammer: – Az egyre melegebb napokat, és a József Attila idézeteket. Meg azt, hogy normális esetben ezen a napon mindig utazunk valahova fellépni; slammelni vagy verseket felolvasni. Ilyenkor minden évben megmozdul az irodalom, és egy kicsit nemcsak azokat érdekli, akik az év minden napján foglalkoznak vele.

Kemény István, költő: – Régebben –, hogy mondjam, – nem nagyon hittem a Költészet napjában. Úgy, ahogy más külsődleges ünnep-pótlékokban sem, élen a Valentin-nappal (amit kimondottan utáltam). Később ez változott, mert elkezdtem értékelni bármilyen törekvést, amiben fellelhető a jó szándék arra, hogy az ünnep intézményét megőrizze, és kiemelje az egyszerű napok közül. És azt is láttam, hogy évtizedek alatt a Költészet Napja lassan tényleg ünneppé vált. Persze (szerencsére!) az emberek nem próbálják vele helyettesíteni (azt nem is lehetne) az ünnep szentségét, de az ünnepnek van a szentségen kívül is egy fontos funkciója: az emlékeztetés, az, hogy az ünnepelt dolog – esetünkben a magyar költészet – bizony létezik. Otthon persze nem ünnepeljük meg tortával, de mégiscsak megünneplem, mert ilyenkor szerepet kapok a költészetnapi szertartásokban, mint verseket író személy.

Hogy élitek meg a jelenlegi helyzetet?

K. Zs. : – Négy hete élünk karanténban, amit viszonylag tisztességesen be is tartok. Azóta nem találkoztam például apámmal sem. Rengeteg felolvasás, slam poetry rendezvény, koncert maradt el, és minden nap rettegve várjuk, hogy az augusztusi programokat mikor fogják lemondani. És ez nemcsak anyagilag veszteség, hanem azok a pozitív impulzusok is elmaradnak, amik ezekkel járnak. Másrészt a négy fal között, nyugodtan, szorító határidők nélkül tölthető idő is csodálatos. Egy másodpercig nem unatkozom, pedig nem főzök, nem rendezem át a lakást, sőt, még jógázni vagy hímezni se tanultam meg: olvasok, írok, filmeket nézek és rengeteget beszélgetek különféle eszközökön a barátaimmal meg a családommal.